Győri Eszter végleg hazatért Los Angelesből Csongrádra Hozzáadás a gyűjtőhöz
Jó volt, szép volt, de elég volt

Ajánlja a cikket? A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
| 2007-02-07 | Szélpál László

A Hungerit-Szentes válogatott pólósa, Győri Eszter befejezte kétlaki életét. Kisebb – szentesi, csongrádi – megszakításokkal négy és fél évet élt Los Angelesben. Egyetemre járt a tízmilliós metropoliszban, diplomáit az elmúlt héten vehette át.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
Fotó: Vidovics Ferenc
Győri Eszter négy és fél évet „húzott le" Los Angelesben. Egyetemre járt az amerikai nagyvárosban, csak a nyarakat, valamint azokat az időszakokat, amikor szünet volt az iskolában, töltötte szülővárosában, Csongrádon, illetve a vízilabda miatt Szentesen. Múlt év karácsonya óta végleg búcsút intett az Egyesült Államoknak.

– Teljesítettem, amiért annak idején kimentem, két – pénzügyi, nemzetközi szakos – diplomát is szereztem, nem volt már maradásom odaát – mondta a 24 éves pólós, aki korábban 20 alkalommal a válogatottban is szerepelt. – Jó volt, szép volt, elég volt. Kint nincs idejük semmire az embereknek, mindig csak rohannak, az nem az én világom. Ott a karrierépítés mindennél előrébb való. Természetesen ez nekem is fontos, de a családom, a barátaim, a csapat, a csajok még annál is. Nagyon hiányoztak. Meg persze a kedvesem.

Amikor nem lehetett Magyarországon, folyamatosan tartotta a kapcsolatot a szentesi csapattal.
– Hihetetlenül jólesett mindig azt hallani, hogy mennyire hiányzom. Imádom ezt a társaságot, éppen ezért elterveztem, megfogadtam, a tőlem telhető legjobb teljesítménnyel igyekszem majd az együttes hasznára lenni. Ahhoz képest, hogy egész ősszel egyetlen meccset sem játszottam, a LEN-kupa casertai középdöntőjében nem ment rosszul, viszont a római negyeddöntőben kifejezetten jó voltam. Ez persze nagy örömmel töltött el, az viszont már nem annyira, hogy nem sikerült a négy közé kerülnünk. Majd a bajnokságban javítunk. Egyetlen vetélytársunk sem verhetetlen, bár az alapszakaszt csak a negyedik helyen zártuk, odaérhetünk, jobban mondva oda kell érnünk a dobogóra.

De vajon mi a helyzet a válogatottsággal? Eszter tehetsége vitathatatlan, de az Egyesült Államok túl messze volt, nem nagyon volt képben.
– Nehéz erre válaszolnom. Szeretném, ha számítana rám Godova Gábor, de ahhoz előbb meg kellene ismernie. A Rómában nyújtott teljesítmény talán feljogosít arra, hogy a világbajnokság után eszébe jussak majd a kapitánynak. A baj csak az, ugyanúgy rossz kéz hátsót játszom, mint a nemzeti gárda két erőssége, alapembere, Stieber Merci és Drávucz Rita. Pedig nagyon szeretnék a pekingi olimpián pólózni.