Győri Eszter végleg hazatért Los Angelesből
Csongrádra Jó
volt, szép volt, de elég volt
Ajánlja a cikket?
| 2007-02-07 |
Szélpál László
A
Hungerit-Szentes válogatott pólósa, Győri Eszter befejezte kétlaki
életét. Kisebb – szentesi, csongrádi – megszakításokkal négy és fél
évet élt Los Angelesben. Egyetemre járt a tízmilliós metropoliszban,
diplomáit az elmúlt héten vehette át.
Fotó: Vidovics
Ferenc
Győri Eszter négy és fél évet
„húzott le" Los Angelesben. Egyetemre járt az amerikai nagyvárosban,
csak a nyarakat, valamint azokat az időszakokat, amikor szünet volt
az iskolában, töltötte szülővárosában, Csongrádon, illetve a
vízilabda miatt Szentesen. Múlt év karácsonya óta végleg búcsút
intett az Egyesült Államoknak.
– Teljesítettem, amiért annak
idején kimentem, két – pénzügyi, nemzetközi szakos – diplomát is
szereztem, nem volt már maradásom odaát – mondta a 24 éves pólós,
aki korábban 20 alkalommal a válogatottban is szerepelt. – Jó volt,
szép volt, elég volt. Kint nincs idejük semmire az embereknek,
mindig csak rohannak, az nem az én világom. Ott a karrierépítés
mindennél előrébb való. Természetesen ez nekem is fontos, de a
családom, a barátaim, a csapat, a csajok még annál is. Nagyon
hiányoztak. Meg persze a kedvesem.
Amikor nem lehetett
Magyarországon, folyamatosan tartotta a kapcsolatot a szentesi
csapattal. – Hihetetlenül jólesett mindig azt hallani, hogy
mennyire hiányzom. Imádom ezt a társaságot, éppen ezért elterveztem,
megfogadtam, a tőlem telhető legjobb teljesítménnyel igyekszem majd
az együttes hasznára lenni. Ahhoz képest, hogy egész ősszel egyetlen
meccset sem játszottam, a LEN-kupa casertai középdöntőjében nem ment
rosszul, viszont a római negyeddöntőben kifejezetten jó voltam. Ez
persze nagy örömmel töltött el, az viszont már nem annyira, hogy nem
sikerült a négy közé kerülnünk. Majd a bajnokságban javítunk.
Egyetlen vetélytársunk sem verhetetlen, bár az alapszakaszt csak a
negyedik helyen zártuk, odaérhetünk, jobban mondva oda kell érnünk a
dobogóra.
De vajon mi a helyzet a válogatottsággal? Eszter
tehetsége vitathatatlan, de az Egyesült Államok túl messze volt, nem
nagyon volt képben. – Nehéz erre válaszolnom. Szeretném, ha
számítana rám Godova Gábor, de ahhoz előbb meg kellene ismernie. A
Rómában nyújtott teljesítmény talán feljogosít arra, hogy a
világbajnokság után eszébe jussak majd a kapitánynak. A baj csak az,
ugyanúgy rossz kéz hátsót játszom, mint a nemzeti gárda két
erőssége, alapembere, Stieber Merci és Drávucz Rita. Pedig nagyon
szeretnék a pekingi olimpián pólózni.