|
Mindig így kezdődik: a Lapistóhoz
közeli libatelep mellett egymásba értek a televíziós stábok kocsijai
tegnap. A közelben védőruhába öltözött emberek hordták elgázosítani
a szerencsétlen jószágokat. Ebből még bármi lehet.
Az azért
már kevéssé valószínű, hogy valamelyik kereskedelmi tévé riportere
megint a kezébe vesz egy csomag csirkehúst, és szomorúan belemondja
a kamerába, hogy mostantól elkezdhetünk félni. Ha mégis megtörténik,
a felszólítást sokkal kevesebben veszik komolyan, mint tavaly és
tavalyelőtt, nem valószínű, hogy kevesebb baromfihús fogy.
Továbbá várhatóan már nem fog nyilvánosan hattyút boncolni a
miniszterelnök fehér köpenyben, fityulával a fején, a kormány tagjai
sem oltatják be magukat a kamera előtt. Ha nem bukkan fel másutt a
madárinfluenza, fél év múlva nagyon kevesen emlékeznek majd a
Lapistó melletti telepre, ahol egy nap alatt 33 milliót érő
törzsállományt kellett elgázosítani. Ez mindig így szokott végződni.
Kár.
Kár, hogy ezt az állatbetegséget – és mindazt, ami a
felbukkanásával együtt jár – nem lehet megelőzni. Az Európai Unió
általában tiltja az állatok védőoltását, mert ha nem is betegszenek
meg, attól még szórhatják a kórokozót. Vagyis, ha oltanak, nem lehet
észrevenni, hol tart, meddig jutott a vírus. A helyzet tehát az,
hogy a telepükbe jelentős pénzt invesztáló, a szigorú uniós
előírásoknak megfelelő európai, magyarországi termelők sorsa végső
soron a dél-ázsiai viszonyoktól függ, mert ott – a WHO szerint –
„lehetetlen betartatni" az elemi állat-egészségügyi előírásokat. A
betegség pedig fölbukkanhat bármikor. A legrosszabb esetben épp ott,
ahol tíz kilométeres körzetben még 18 hasonló telep működik, 43 ezer
jószággal, és a közelben működik az ország egyik legnagyobb,
baromfihúst feldolgozó élelmiszer-ipari cége, amelynek
üzletmenetétől nagyon sok család megélhetése függ. Igaz, az
állattartók kárát száz százalékban megtérítik – de ez a jószágok
értékére vonatkozik. A befektetett munka elvész.
Ami pedig az
emberéletet illeti: ha nincs jobb dolgunk, félhetünk. Tavaly ennyi
derült ki a madárinfluenzával kapcsolatos nyilatkozatokból. Az
állatorvosok azt mondták, emberről emberre még nem terjedt ez a
betegség, és mifelénk nem szokás együtt lakni bambusztutajra ácsolt
kunyhóban tyúkokkal, kacsákkal, mint Vietnamban. Mások szerint pedig
a vírusok szeszélyesek, kiszámíthatatlanok, és jellemző, hogy az
utóbbi ötven évben a legtöbb új emberi influenzajárvány is
Dél-Ázsiából indult el.
A hírek most is szaporodnak, mint a
tévéstábok Lapistónál. Annyi szűrhető csak le, hogy létezik egy
folyamatosan üzemelő és kiszámíthatatlan természeti csapás, ami
ugyan nagyon messzire van, mégis kezdeni kellene vele valamit.
|