"Egy
gyönyörű hangú, és egyébként teljesen normális, az átlagosnál talán
erősebb idegrendszerrel és szervezettel megáldott lányról azt írják,
„egyelőre" csak csupa jó dolgok derültek ki róla. Egyelőre. Mintha
ez sokáig nem maradhatna így."
Van abban valami szép és megrendítő,
hogy a magyar sajtó nagyobbik fele most azt találgatja, vajon
elszáll-e magától Rúzsa Magdi. A Megasztár című tévéműsor, és benne
a kishegyesi énekesnő szereplése egyrészt bebizonyította, hogy a
magyar televíziózás a jelenlegi állapotában is alkalmas arra, hogy
komoly értéket közvetítsen. A tehetségkutató műsor első sorozatát
egy molett lány nyerte, a másodikat egy roma fiatalember, a
harmadikat pedig egy vajdasági lány, és nem azért történt így, mert
ők picit mások, hanem azért, mert egyértelműen ők voltak a legjobbak
ebben a mezőnyben. Szombat esténként a csatorna azt üzente, a zenei
csoda értékesebb dolog, mint az, ami csupán izgalmas, extrém,
érdekes, különleges vagy rémítő.
Másrészt az is kiderült,
hogy ha a magyar sajtó által meghatározott nyilvánosságot egy
hatalmas szörnyetegnek látjuk – és nincs okunk arra, hogy ne
ilyennek lássuk –, akkor Magdi szereplése, föltűnése különleges
pillanat. Itt egy olyan falat, amit nehéz lenyelni. Egy gyönyörű
hangú, és egyébként teljesen normális, az átlagosnál talán erősebb
idegrendszerrel és szervezettel megáldott lányról azt írják,
„egyelőre" csak csupa jó dolgok derültek ki róla. Egyelőre. Mintha
ez sokáig nem maradhatna így.
„Féltem is őt, mert a siker
könnyen meghülyíti az embert, kifordítja önmagából" – mondta tegnap
az az Oláh Ibolya, akinek éppen nem kellene ilyet mondania. Igen,
ebben a közegben Magdinak az éneklésen túl nagyon sokat kell
törődnie azzal, hogy mit nyilatkozik, mert azt, hogy mikor száll el
valaki, mindig mások mondják meg. Hozzá kell szoknia, hogy nem csak
jó szándékú emberek lesik a szavait; hogy amit mond, fölhasználható
ellene, és föl is fogják használni, ahogy erre alkalom adódik. Magdi
viszont azt mondta, őt azonnal helyretenné az apukája, ha elszállna,
úgyhogy ez a probléma letudva.
Ezzel a jelenséggel nem nagyon
lehet mit kezdeni. De épp ezért szép. Ezrek tanulták meg a vajdasági
kistelepülés nevét, ahol ezek szerint, ugye, magyarok élnek. Tinik
nézték meg a térképen, merre van Kishegyes. A döntő előtt aggódó
orvos telefonált Rúzsáékhoz, nehogy hideget igyon a kislány, mert az
megárthat a hangjának, inkább csak ásványvizet citromkarikával. A
Dnevnik című szerb internetes hírportál a magyar rocklegendaként
említett Presser Gábort faggatta Magdiról, és kiderítette, hogy a TV
2-t szombat este a Vajdaságban jóval többen nézték, mint az
Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét. Leírták, hogy Magdi többek között
egy szerb nyelven is előadott dallal lopta be magát a zsűri szívébe.
A szerb nyelvű fórumokon a neve mellett párszor előfordul ez a szó:
tolerancia. Édesanyja, aki reggel a jószágokat látta el, délután
viszont a koncertre utazó rajongók ügyeivel bajlódott, azt mondta, e
néhány hét alatt rájött, hogy ebben az életben a legnagyobb érték a
szeretet.
Kicsit tényleg olyan ez az egész, mint egy
csoda. De ettől még el lehetne hinni, hogy valódi.