Döntőt is játszhatnának Kocsis edző szerint sok van még a hungerites lányokban Ajánlja a cikket? | 2006-11-21 | Szélpál László A női vízilabda OB I legutóbbi fordulójának szenzációját a Hungerit-Top Cop Security-Szentesi VK okozta a címvédő Domino-BHSE kétgólos legyőzésével. Fotó: Tésik Attila Az elmúlt hét szombatján, amikor nagyjából 17 óra magasságában megszólalt a meccs végét jelző dudaszó a szentesi ligeti uszodában, a helyi drukkerek boldogan ölelgették egymást. A kedvencek ugyanis, a Hungerit női pólócsapata legyőzte a Domino-BHSE-t. Azt az együttest, amely címvédő a bajnokságban, az MK-ban, és nem utolsósorban az európai Szuperkupát is magáénak tudhatja. A 2005-ös montreali világbajnokságon aranyérmes magyar válogatottból a fővárosiaknál négyen (dr. Horváth Patrícia, Tomaskovics Eszter, Valkai Ágnes, Takács Orsolya) is ott voltak a vízben, és mégis kikaptak. – Ha hiszi, ha nem, amikor a második negyedben a dominósok 5–2-re vezettek, akkor is hittem a győzelmünkben – árulta el Kocsis István, a Szentes trénere. – Azt is megmondom, hogy miért. Láttam ugyanis a lányokon, hogy nincsenek összetörve, nem néztek ki a kispad felé riadt tekintettel. Az arcukra volt írva, elhiszik, hogy van még keresnivalójuk. Az edző szűk másfél évvel ezelőtt, tavaly augusztusában vette át a Hungerit szakmai munkájának irányítását. Azóta jó néhány meccsen ült már a kispadon, de a legszebb, a legnagyobb sikert most sikerült átélnie. – Vannak olyan találkozók, amikor szinte semmi sem jön össze, a mostani viszont olyan volt, hogy minden sikerült. Döme Nóri ragyogóan védett, Kotova és Szremkó Szuszi a hátán vitte a csapatot, Molnár Anett a legjobb ütemekben dobálta a gólokat, de a többiek is megtették a magukét. Öröm volt nézni, ahogy hajtottak, küzdöttek. Ezért sikerülhetett átlendülni a holtpontokon, most megvolt az a pici plusz. Hogy mit éreztem, amikor vége lett a mérkőzésnek? Őszintén válaszolok: vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyfelől határtalan boldogság kerített hatalmába, másrészt viszont rettenetesen sajnáltam a korábban elveszített rangadókat. De még nincs veszve semmi, a bajnokság nem az alapszakaszban, hanem a rájátszásban dől el. Abban reménykedem, jobban mondva bízom, hogy ez a fantasztikus siker erőt, hitet ad a folytatáshoz, pozitív irányba változtatja az önbizalmukat, a hozzáállásukat. Az elvárásoknak alapján az év végi esetleges negyedik helyünk kudarcnak minősülne, a reális cél a dobogó, de... Most mondok egy nagyot: ha mindig így tudnánk játszani, még a bajnoki aranyérem megszerzését sem tartanám lehetetlennek. Ne feledje, januártól ismét számíthatunk Győri Esztire is...