László Gyula-festmény a
mészréteg alatt A régészprofesszor eddig ismeretlen képe tűnt elő a
falon
Ajánlja a cikket?
| 2006-11-18 |
Balázsi Irén
A
szentesi Koszta József Múzeum ligeti épületében eddig eltakarta a
néprajzi kiállítás azt a falrészletet, ahol máig megmaradt László
Gyula régészprofesszornak az 1950-es években alkotott festménye.
Minden bizonnyal további képek is vannak a mészréteg alatt. A
képzőművész-tudósnak nem maradt fenn ilyen műve, ezért is méltó a
megőrzésre. A megyei önkormányzat tulajdonában lévő műemléképület
hasznosításáról még nem döntöttek.
László Gyula az 1950-es években festette a
képet egy régészeti kiállításhoz Fotó: Tésik
Attila
Az 1950-es években Csalog
József volt a szentesi múzeum igazgatója, amikor a ligeti épületben
egy régészeti kiállítást rendeztek. Ebben szerepet vállalt László
Gyula, a kettős honfoglalás elméletéről közismert régészprofesszor,
aki képeket festett a falra. A festmény részlete most jól látszik,
mert a néprajzi kiállítótérből már megkezdték a muzeológusok az
átköltözést a felújított volt megyeházára, amely a Koszta József
Múzeumnak is helyet ad. Az intézmény adattárában megvannak azok a
fényképek is, amelyek az 1950-es évekbeli régészeti tárlatról
készültek. A fotókon jól láthatók László Gyula képzőművészeti
alkotásai is. A valóságban most egy fazekas alakja tűnik fel a
falon, amint éppen korongozik. Ám minden bizonnyal további részletek
is vannak még a mészrétegek alatt.
Egy korszakváltás sajátos
dokumentumainak említette Szabó János szentesi régész László Gyula
falfestményeit. A 20. század első felének muzeológiájában ugyanis
még az a felfogás érvényesült, hogy a földből előkerült régészeti
tárgyakat üveges vitrinben egymás mellé felsorakoztatva mutatták be
a látogatóknak. Ebben hozott alapvető változást az a szemléletmód,
amelynek László Gyula volt az egyik úttörője a hazai régészetben. A
honfoglaló magyar nép élete című 1944-ben megjelent művében a
tárgyakat úgy igyekezett közel vinni a kor emberéhez, hogy segített
értelmezni azok használatát. A professzor törekvése az 50-es évek
közepén az avarok viseletéről franciául megjelent munkájában
teljesedett ki: saját kezű rajzaival illusztrálta mondanivalóját.
A szentesi múzeumbeli kiállításon pedig mindezt úgy oldotta
meg László
Rudnay tanítványa
volt
Az 1910-ben született László Gyula
1926–1928 között Szőnyi István szabadiskolájában tanult. Ezt
követően a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Csók István
és Réti István növendéke volt. Később nyugati tanulmányúton
vett részt, minek utána régészként dolgozott a Nemzeti
Múzeumban, a kolozsvári és a budapesti egyetemen. Első
rajzkiállítását 1953-ban rendezték a Fényes Adolf Teremben.
Kortársaim címmel 1973-ban nyílt portrékiállítása a Petőfi
Irodalmi Múzeumban. Ennek az anyagát vidéki városokban is
bemutatták.
Gyula, hogy a
vitrinekben vagy szabadon bemutatott régészeti tárgyak, eszközök
mellett a falon örökített meg olyan jeleneteket, amelyek azt
mutatják: a feltárások során előkerült leleteket hogyan használták,
viselték eleink. – A mai interaktív múzeumi törekvések gyökerei ide
nyúlnak vissza – mondta Szabó János, hozzátéve: mostanában ez már
kiegészül mozgóképpel és hanghatással. Szerinte László Gyula
istenadta képzőművészeti tehetsége alapozta meg, hogy a ma is
korszerűnek számító törekvések zászlóvivője legyen.
A
szentesi múzeum ligeti épületében lévő László Gyula-falfestményről
ugyan nem tudott Tóth Attila művészeti író, a megyei közgyűlés
főtanácsosa, ám látatlanul is azt nyilatkozta lapunknak, hogy az
méltó a megőrzésre. Úgy tudja: László Gyulának ilyen alkotása sehol
sem maradt fenn, pedig „olyan szellemi nagyság volt ő, akinek a keze
nyoma megőrzendő." A főtanácsos jellemzése szerint László Gyula a
képzőművészek között a legjobb régész, a régészek között a legjobb
képzőművész volt. Tóth Attila azt is elmondta: a megyei önkormányzat
tulajdonában lévő ligeti múzeumépület sorsa még nem dőlt el, nem
tudott onnan teljesen elköltözni a közgyűjtemény, amelynek
raktározási gondjai vannak.
A főtanácsos szerint jó lenne
Szentes eme fontos műemlékét méltó célra megőrizni.
Ugyanez a
véleménye Széphegyi Lászlónak, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
regionális vezetőjének is. Ígérete szerint ő is megnézi majd László
Gyula falfestményét, amelyről azt gondolja, érdemes lenne
megmenteni. Úgy véli: a tudós alkotót tiszteli annyira a szakma,
hogy nem engedi veszni a
hagyatékát.