A felejtés bére Mádi József jegyzete Ajánlja a cikket? | 2006-11-09 | Mádi József "Ha szentesi labdarúgó lettem volna, és a Legrand-MetalCom színeiben léptem volna pályára legutóbb az Első Beton ellen a futsal NB I-ben, igazán elégedett lettem volna a közönségemmel." Ha szentesi labdarúgó lettem volna, és a Legrand-MetalCom színeiben léptem volna pályára legutóbb az Első Beton ellen a futsal NB I-ben, igazán elégedett lettem volna a közönségemmel. Mellélőhettem nagy helyzetben, rosszul is passzolhattam, gólt is kaphattam, mégsem szidtak a nézőim. Mert nem velem foglalkoztak. Hanem a szegediekkel és a bírókkal. Azokkal a szegediekkel, akik egy rossz szót nem szóltak senkihez, akik régen nem látott, sportszerű meccset játszottak a megyei riválissal. És azokkal a bírókkal, akik pedig a meccs színvonalához szinte teljesen felnőve vezették le a találkozót. Nem hiba nélkül, de hát ki hibátlan? Senki. Még az a szurkoló sem – nem sok, de volt –, aki felmenőtől lemenőig, anyától apán át testvérig mindenkit szidott az említettek családjában. Ám a száját csak nagyon ritkán hagyta el az a pár szó, hogy: Hajrá Szentes! Persze volt ilyenre példa. Nem is egyszer. Ám többnyire csak akkor, ha a hangoskodó(k)nak nem jutott eszébe valamilyen jó poén az aktuális viccújságból. Hangsúlyozom, erről az egy meccsről beszélek. Azaz nem általánosítok a szentesi közönségről. Hogy szegedi részről történt egykori megbántás, netán mutogatás állna a dolgok hátterében? Lehet. De Jókai Mór írja A földesúr című művében: „Nagyságos és vitézlő uram; igen-igen nagy dolgokat el tud az ember felejteni – ha akar." Jól áll most a megye futsalban. Két meghatározó csapat, két jó csapat van. Ennek örülnünk kéne. És biztatásunkkal elsősorban a sajátjainkat segíteni. Hajrá Szentes, hajrá Szeged, hajrá Csongrád megye! Továbbá: Pont most A hadi úton Novemberi girlandok Nagyon botrányos! Bakos András: És mégis mozog