Elment a szentesi Rózsa Gábor Ajánlja a cikket? | 2006-10-31 | Balázsi Irén Amilyen hangosan robbant be Rózsa Gábor Szentes közéletébe évtizedekkel ezelőtt, olyan csendesen távozott onnan. Tudtuk, hogy beteg, de azt gondoltuk, megint csak játszik velünk. Hiszen olyan volt ő, mint egy nagy gyerek, akinek nem kellett egy kis csínytevésért a szomszédba mennie. Amilyen hangosan robbant be Rózsa Gábor Szentes közéletébe évtizedekkel ezelőtt, olyan csendesen távozott onnan. Tudtuk, hogy beteg, de azt gondoltuk, megint csak játszik velünk. Hiszen olyan volt ő, mint egy nagy gyerek, akinek nem kellett egy kis csínytevésért a szomszédba mennie. Ám a 62 esztendős Gábor ezúttal olyat tett, ami megmásíthatatlan: visszaadta a lelkét a Teremtőjének. Úgy ment el, hogy el sem köszönt tőlünk. Nem vettük fel a telefont, hogy megkérdezzük tőle: hogy vagy, Gábor? Az égi mezőkön talán mosolyog az önmarcangoló megnyilvánuláson, vagy éppen azt gondolja: „hadd legyen csak lelkiismeret-furdalásotok, megtagadtatok engem". S igazad is van, Gábor. Pedig milyen nagy volt a holdudvarod még jó pár évvel ezelőtt is, szerte az országból ültek asztalodhoz, ahol „ócsó" kolbászos tarhonyával traktáltad vendégeidet. A népség meg itta szavaidat, és táplálkozott azokból. Hiszen Te voltál az utolsó nagy polihisztorok egyike, aki olajos mérnökből földmérővé lett muzeológusként szinte mindenhez értett „nem középiskolás fokon". Közismert zeneértőként és -művelőként egyszer például söprűvel dirigáltad a városi fúvósokat az évbúcsúztató koncerten. Egy másik ilyen alkalommal meg nem voltál rest bekiabálni a publikumot éppen köszönteni készülő polgármesternek: „Imre! Lassan, tagoltan, hangosan!" Ám Szirbik Imre nem haragudott meg, hiszen másokhoz hasonlóan ő is úgy fogadott el, amilyen voltál. Gazdag örökséget hagytál a szentesiekre. A napfénytetős Fridrich-fényirdát sok hadakozással a romjaiból mentetted meg, akárcsak a Péter Pál Polgárházat. Mindenesed-barátod, Gulyás Miska kitette rá a fekete zászlót, a fényképedet meg az asztalra rakták Csergő Jutkával. Velük együtt sokan hiányoljuk a legendás hírű SMS-eidet, amelyek mosolyt hoztak az életünkbe. Küldjél majd nekünk Odaátról, hogy tudjuk: milyen ott a világ, ha utánad megyünk. Addig is nyugodjál békében, Rózsa Gábor!