|
 |
Gujdár Sándor egykori válogatott
futballkapus és testvére, Gujdár Judit avatta fel a városháza
homlokzatán az emléktáblát. Fotó: Vidovics
Ferenc | A Kossuth téri
zászlófelvonással kezdődött tegnap a szentesi ünnepségsorozat, majd
a résztvevők átsétáltak a református nagytemplom melletti
kopjafákhoz és az 1956-os obeliszkhez. A Mihály Béla karnagy vezette
fúvószenekar muzsikájára koszorút és virágokat helyeztek el az
önkormányzat, a rendőrség, a honvédség, a tűzoltóság, az MSZP, az
SZDSZ, a lovagrendek és a civil szervezetek képviselői a város
pénteken felállított emlékoszlopa és a Független Kisgazdapárt
1989-ben elhelyezett kopjafája elé. Az elmúlt évekkel ellentétben
ezen a koszorúzási ünnepségen nem vett részt a jobboldal, akárcsak
az azt követő rendezvényeken sem.
A városháza Kossuth térre
néző homlokzatán táblát állíttatott a város azok emlékére, „akik
1956 sorsfordító napjaiban az indulatok és a fegyverek egymásnak
fordítása helyett bölcsek és higgadtak voltak." Gujdár Sándor volt
az ötven évvel ezelőtti októberben a helyőrség parancsnoka, és neki
köszönhető, hogy nem folyt vér a szentesi utcákon. Máté István és
Tóth Valéria alkotásán az ő portréja is látható. Az alkotást
gyermekei, Gujdár Judit és Gujdár Sándor, a Szeol, a Honvéd és a
magyar válogatott egykori futballkapusa avatta fel.
Emléklap az egykori
nemzetőröknek
Az 56-os emlékbizottság
javaslata alapján a szentesi önkormányzat forradalmi
emléklapot adományozott az egykori nemzetőröknek: Abonyi
Jánosnak , Cseh Lajosnak (posztumusz), Gera Józsefnek, Kanyó
Lászlónak, dr. Katona Mihálynak, Kertész Jánosnak
(posztumusz), Kovács Jenőnek, Orovec Istvánnak és Popovics
Lászlónak (posztumusz), Puskás Mihálynak, dr. Rébeli Szabó
Józsefnek, Török Ferencnek és Zöldi Lászlónak
(posztumusz).
| A városháza
dísztermében az ünnepség szónoka, Szirbik Imre polgármester
beszédében azt taglalta, hogy az évfordulón nemcsak apáinkra,
nagyszüleinkre kell emlékezni, és gyászolni a mártírokat, hanem
szükséges elemezni az elődök harcát is. Annál is inkább, mivel a
világ a legnagyobb magyar tettnek tekinti az 1956-os forradalmat.
Szirbik hozzátette: sok emberáldozattal járt 1945-ig a béke, mely
után „megbicsaklott a jövő". 1956 őszén azonban összefogott a
magyarság a szabadságért, a demokráciáért, ám ez az október – mint
fogalmazott a szónok – tragédiába torkollott.
A jobboldali
képviselők és szimpatizánsok vasárnap este mécsesekkel és virágokkal
emlékeztek a forradalomra a református nagytemplom melletti
kopjafáknál.
|