"Négy év telt
el, az ötödik kiadványt tarthatjuk kézben, és az élet alaposan
megváltozott körülöttünk. Már kevesebb indulat kíséri a
nyilvánosságra kerülő 9-10 számjegyű összegeket, emberek
százezreinek nyújtanak ugyanis napi vizuális élményt a tévében a
gazdagok nyaralásairól, házairól készült riportocskák."
Az első, az ország leggazdagabb
embereinek listáját felállító kiadvány 2002-ben jelent meg, és mivel
újdonságként hatott ebben a műfajban, óriási vihart kavart. Az
emberekből indulatokat váltott ki, a szereplők pedig vérig
sértődtek.
Csongrád megyéből akkor öten küzdötték be magukat
az első százba, és közülük hárman – Magyar József, Csonka Gábor,
Bába István – azonnal perrel fenyegetőztek. Azért, mert már akkor
sem fedte hajszálpontosan a valóságot a becsült vagyon nagysága, ám
ezt nem tudták egy kézlegyintéssel elintézni. Magyar József végül
elállt a pereskedéstől, Csonka Gábor peren kívül egyezett meg a
kiadóval, Bába István keresetét – amelyet a sztárügyvéd halála után
az örökösök folytattak – azonban elutasította bíróság.
Négy
év telt el, az ötödik kiadványt tarthatjuk kézben, és az élet
alaposan megváltozott körülöttünk. Már kevesebb indulat kíséri a
nyilvánosságra kerülő 9-10 számjegyű összegeket, emberek
százezreinek nyújtanak ugyanis napi vizuális élményt a tévében a
gazdagok nyaralásairól, házairól készült riportocskák. A másik
oldalon pedig a vagyonosok mosolyognak azon, hogyan próbálkozik az
újságírók szakértőkkel megerősített csapata cégeket, bevételeket,
jövedelmeket, ingatlanokat felértékelni.
Tegnap, amikor a
megye gazdag embereivel beszélgettem, magam is azt tapasztaltam, nem
okoz zavart a toplisták megjelenése. Sőt egyesek büszkék voltak
arra, hogy a semmiből elindulva működő, európai méretű cégeket
hoztak létre, amelyek emberek százainak adnak munkát, és adót
fizetnek a magyar államnak. Pistrui László mondta ki azt, hogy aki
erre a listára rákerült, biztos szereplője a magyar gazdaságnak. Ezt
pedig büszkén lehet vállalni.