Elkerülték a rablók a
sírt
Körárkos szarmata nyughelyre leltek Szentes határában
Ajánlja a cikket?
| 2006-10-03 |
Körárkos
szarmata sírt tárnak fel a szakemberek Szentes határában, ahol az
számít szokatlannak, hogy nem rabolták ki rég az 1500-1600 éve
eltemetett halott nyughelyét. A mellékletekből biztosra vehető, hogy
egy nő alussza ott örök álmát.
Molnárné Balázs Zsuzsanna vásárhelyi
restaurátor segít konzerválni a leleteket. Fotó: Vidovics
Ferenc
Jómódú családhoz tartozhatott
az a szarmata asszony, akinek a nyughelyére most bukkantak a
régészek a szentesi határban. A Schweidel utcát nyitják ki az építők
a szegvári útra, s a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
nyilvántartása szerint ezen a részen szarmata lelőhely is van. Azért
végeznek megelőző feltárást, hogy megmentsék a föld rejtett
kincseit.
Vermek és edények
Az
ásatást vezető szentesi régész, Szabó János elmondta lapunknak: a
vasút közelében kezdték a munkát, mert az magasabban fekvő terület,
temetkezésre alkalmas. A város felé haladva viszont ott sűrűsödnek a
szarmata kori telepjelenségek: gabonásvermek, darabjaira tört
edényekkel, állatcsontokkal, egyéb konyhai hulladékkal. De még a
felszíni tűzhelyből kiszedett hamu is fellelhető a
gödrökben.
Az iráni nyelvet beszélő nomád nép a Krisztus
utáni 1. század közepén jelent meg Magyarországon. A kedvező
földrajzi adottságok miatt felhagyott a nomadizáló életmóddal, és a
2-3. században már a szentesi határban is letelepedtek a szarmaták.
Előkelő családból származhatott
Az
1500-1600 évvel ezelőtt eltemetett halottjuk most feltárt nyughelye
azért említésre méltó, mert körárkos sírban fekszik az elhunyt. A
téglalap alakú sírgödröt a maiakhoz hasonlítja a régész, azzal a
különbséggel, hogy a temetés után a sírt körbevevő árokból kerek
halmot képeztek ki. Ez a halom utalt arra: a társadalmi ranglétrán
előkelő helyet foglalt el az illető.
A halmok viszont nyomra
vezették a sírrablókat, a halmos síroknak 95 százalékát kirabolták.
A szentesi lelet azért számít ritkaságnak, mert nem háborították a
zsákmányszerzők. Azt mondta a szakember: rejtély számára, hogyan
maradhatott meg, de bizonyára már nem is találnak magyarázatot rá.
Örül ennek a megfejthetetlen rejtélynek, mert ennek révén választ
kapnak viselettörténeti és a korabeli hitvilággal kapcsolatos
kérdésekre.
Mindenesetre most ott van közel két méter
mélységben a szarmata öregasszony földi maradványa és a vele
eltemetett „kincsek", amelyeket a Molnárné Balázs Zsuzsanna
vásárhelyi restaurátor segít konzerválni.
Koporsómaradványok
Az bizonyosra
vehető, hogy a halottat koporsóban temették el, amely elkorhadt
ugyan, de a sír aljában a barna foltok erre utalnak. A koporsós
temetkezés konkrét bizonyítéka a vasalátét, ennek rozsdái
megmaradtak. Megfigyelhető még a ruha lenyomata is, ezen mákszemnyi
arany flitterdíszítésre utaló jelekkel. De ott vannak a fibulák is,
meg a színes üvegből és mészkőből készült gyöngyök, no meg a
fonáshoz használt orsógomb, égetett agyagból. Ezek a mellékletek így
együtt arra utalnak, hogy egy asszony alussza ott örök álmát. A
szentesi nyughely egyébként még olyan szempontból is párját
ritkítja, hogy a halottal egy szokatlanul nagy méretű bronz vagy
rossz minőségű ezüstből készült, teljesen ép tükröt is eltemettek.
Gyakorta ugyanis csorba tükröt tettek a sírba a szarmaták. A mítosz
szerint azzal a szándékkal, hogy ha a földi léte az elhunytnak
törött volt, a túlvilágon ép és szép lesz.