Szabó Csaba: A szentesi fényirda Mi a
kedvenc helye?
Ajánlja a cikket?
| 2006-08-31 |
Blahó Gabriella
Mi a kedvenc
helye? – kérdezzük Szeged és Csongrád megye lakóitól,
közszereplőktől és nem közismert emberektől is. Városrészt, utcát,
épületet, intézményt, kocsmát, parkot, akár járdaszigetet is
megjelölhetnek, de a választást meg kell indokolni. Reméljük,
érdekességeket – személyeket és helyeket – ajánlhatunk így olvasóink
figyelmébe, és azt is, hogy amikor befejezzük, többet tudunk
egymásról és a helyről, ahol élünk.
– A szentesi fényirda
élő kapocs, amely a befejezetlen múlthoz vezet bennünket – mondja
Szabó Csaba organista, aki magát így nevezi: helóta és bánatkertész.
A neves alkotó állati tetemekből állítja össze páratlan műveit,
emlékeztetve a folyton múlandó értékeire. A belvárosi fényirdához
minden messziről jött barátomat elvittem már, és ezt a jövőben is
meg fogom tenni – ígéri.
– Ez a város nagyrészt
vályogból épült házakból áll, amelyek hamarosan az enyészeté
lesznek. Szentes nem hasonlít Velencére, ahol a kőből emelt paloták
és lakóházak évszázadok múltán is egy szép korszakról üzennek. A
fényirda ezért fontos: élő múzeum. Ha bemegyek, a fotókon láthatom
Cseuz Bélát, aki valaha ennek a városnak a főépítésze volt, és én a
róla elnevezett utcában lakom.
Ez a hely azért is nevezetes,
mert itt forgatták az egyik legfontosabb mai magyar író, Závada Pál
Jadviga párnája című regényéből készült film egyes jeleneteit. Az
épületre Rádai Mihály is kíváncsi volt. Ez élő hely, patinás
hangulat árad belőle. Áron fiammal is jártunk itt, a gyerekek
szívesen vizsgálgatják a régi fényképező masinákat a műteremben és
élvezettel bújnak be a piros üvegablakkal fedett sötét szobába, ahol
régen előhívták a filmeket. Tetszik nekem nagyon a fényirda, örömmel
ajánlom mindenkinek.