Hidegzuhany Molnár B. Imre jegyzete Ajánlja a cikket? | 2006-08-22 | "Most aztán lehet egymásra mutogatni kormánynak, fővárosnak, szervező cégnek, meteorológiai szolgálatnak. Bele lehet vonni egy természeti katasztrófát a választási kampányba. A liberális olvasat szerint mindenkinek joga van szájat tátani a folyóparton, majd menekülni az égiháború elől." Még csak vihar sem volt Szegeden. Békés tűzijátéknézés után a nép elindult haza. Le a hídról, Újszeged felé. Én meg szembe velük, Szegedre. Sehol, de tényleg sehol nem akadt senki, aki velem azonos irányba tört volna utat a tömegen keresztül. Szembejövő arcok százaira pillantottam minden másodpercben, kapkodtam a tekintetemet, kerestem ijedten a rést. Pedig nyugodtan sétált le a hídról a tömeg, épp csak pár csepp eső hullt. Budapesten viszont kitört a pánik. A szakadó esőben, totális sötétségben mindenki menekült. Egyesek nem is a vihar elől, hanem a vihar elől menekülők elől. Az aluljárókba benyomtak öreget, gyereket, családok szakadtak szét. Ez ijesztőbb, mint az a tény, hogy egy kidőlő fa agyonütött több embert. Most aztán lehet egymásra mutogatni kormánynak, fővárosnak, szervező cégnek, meteorológiai szolgálatnak. Bele lehet vonni egy természeti katasztrófát a választási kampányba. A liberális olvasat szerint mindenkinek joga van szájat tátani a folyóparton, majd menekülni az égiháború elől. Merthogy tulajdonképp ennyi történt. Kimentek a közterületre, ott baleset érte őket. Van olyan konzervatív verzió is, hogy a szervező állam, kormány, cég nem ügyelt a nézők testi épségére. Nem fújta le a tűzijátékot, veszélynek tette ki a polgárokat, akiket a rendezvényre csábított. Ebben a helyzetben rosszhiszeműséget feltételezni lehetetlen. Ami történt, az senkinek sem állt érdekében. Lefújni egy rendezvényt: nehéz döntés. Ki mert volna hazaküldeni másfél millió embert? Egyetlen szervező, megrendelő sem sejtette, hogy ekkora vihar tör ki ilyen hirtelen. Tény viszont: valakik hibáztak. Ebben a helyzetben kötelező felelőst találni – nagy a tét. Amúgy meg hülyék vagyunk, mi mind. Ünnepszervező kormány és szájtátó népe egyaránt. Mert miközben államunk bajairól szólnak a hétköznapok, államunk ünnepén nagy pénzeket költünk a közösből – cirkuszra. Szegeden ráadásul kettőre is. Vasárnap este tízkor és hétfőn hajnali fél egykor. Hogy fáradtan ébredjen a fél város. Reggel fásultan nyúlok a távirányító után. Hallok égszakadásról, pánikról, távolodó euróról, növekvő államadósságról. Hideg zuhany. Ünnepen és hétköznapon. Vigalom utáni kijózanodás. Továbbá: Nagyok vagyunk! Államalapításaink Rémálomgyár Most jó lenni szegedinek Kampány, csomag