|
 |
A vak fiatal pár a falu templomában is
kimondta az igent Fotó: Szabó
Médea | Tudták a falubeliek szombaton,
merre halad a násznép: amerről a tangóharmonika-szó hallatszott. Az
utcákon kíváncsiskodó szegváriakat lehetett látni, akik hangosan
üdvözölték az itt felnövekedett Dénest és fővárosi választottját,
Júliát. Amikor az anyakönyvvezető előtt örök hűséget esküdtek
egymásnak, az ara a meghatottságtól elsírta magát. Szénási Júliát
ezentúl Magyar Júliának hívják. Az ujdonsült feleség azt mondta,
azért választotta ezt a megoldást, mert a Magyarné Szénási Júlia
Rita nevet leírni kicsit hosszú. A templomi esküvő alatt mindketten
folyamatosan imára tartott kézzel álltak az oltár előtt. Úgy tűnt,
nagyon fontos számukra a hit. Zsadányi József katolikus plébános
adta egybe a párt, s olvasta fel Pál apostolnak a korinthosziakhoz
írt leveléből a szeretetről szóló részt. A templom előtt a földön
virágszőnyeg várta a párt, a szertartás végeztével a színes
szirmokon át esőben távozott a násznép – különösen finom illatú volt
a levegő, kellemes hangulatú az idő.
A menyasszony ruháját
és frizuráját a barátok közül sokan dicsérték és elismerően szóltak
arról, hogy Júlia hastáncolni jár. Kissé nehéz őt tanítani – mondta
egyik csoporttársa, a szentesi Nagy Marietta –, hiszen nem lát, de
nagyon jól megértjük egymást. A lány elfogadta az esküvőre és
lakodalomra szóló meghívást, táncolt a násznép előtt. Az ifjú férj
örömünnepnek nevezte az esküvőt, és határtalan boldognak mondta
magát.
Megfigyelők szerint Julcsi és Dénes között régóta
egyértelműen érzékelhető a harmónia. A szegvári fiatalember
kijelentette, reméli, hogy házasodásban követi őt legjobb barátja, a
szintén vak Jurászik Sándor. Julcsi nem hagyta ki az esküvőkön
szokásos csokordobást, a szerencse és a véletlen úgy hozta, hogy a
virágköteg éppen Bodnár Edit lábaihoz esett, aki felkapta és később
is boldogan szorongatta. A látássérült lány a feleséggel együtt járt
Budapesten iskolába, a legjobb barátnője.
Szénási András,
Júlia édesapja jó helyen tudja a lányát, aki most már végérvényesen
Szegváron lakik. Keller Ilona, Dénes édesanyja úgy érzi, most
kiteljesedik az élet körülötte. A közeli rokonok és a barátok
hajnalig mulattak szombaton a gazdaházban: volt ott tyúkhúsleves,
marhapörkölt, csirkesült, sütemény, finom bor és jókedv –
bőven.
|