 |
 A leváltott múzeumigazgató kíváncsian várja a
folytatást 
Elmondta, hogyan értendő a 33 órás munkanap |
| ||||||||
| ||||||||||
|
Nem ment el a fegyelmi tárgyalásra, amelyen végül elbocsátották, lapunk kérdéseire azonban válaszolt Vörös Gabriella. A Móra Ferenc Múzeum volt igazgatója azt mondja, igenis közel egymilliárd forintba került az autópálya nyomvonalának föltárása. A megyei önkormányzat szerinte olyasmit kifogásol, amit a 2003-ban megkötött szerződésben még jóváhagyott.
|
| ||||||||
– Mi minden pénzt a szerződések alapján fizettünk ki. Ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni a munkát az autópálya nyomvonalán, szerződést kellett kötnünk a Nemzeti Autópálya Rt.-vel, majd az alvállalkozókkal. Mielőtt ezt aláírtuk volna, megmutattuk a megyei önkormányzatnak. Átolvasták, kifogásaik voltak, mi kijavítottuk az általuk javasoltak szerint, így írtuk alá. A kifizetés módjával akkor nem volt gondjuk. Szóba került, hogy ha a múzeum nem bíz meg alvállalkozót, olcsóbb lett volna a munka. Ez nem így van: egyszerre százötven ember dolgozott, az ő foglalkoztatásukhoz olyan háttérre lett volna még szükség, amit mi nem vállalhattunk. A munkát viszont a törvény szerint nekünk kellett megszerveznünk: nagyon rövid határidővel kellett elvégezni egy nagyon nagy feladatot. – Pontosan mekkorát? – 2003 tavaszától 2005 augusztusáig 370 ezer négyzetméteren folyt a földmunka, a feltárás és a leletmentés, összesen harminc lelőhelyen majdnem tízezer régészeti objektumot találtunk, ezeket a szakmai előírásoknak megfelelően fel kellett tárni, dokumentálni. Külön informatikai labort hozott létre a múzeum erre a célra. – A földmunkákkal, őrzéssel megbízott Arch-homo Bt., illetve kft. hogyan került képbe? – Amikor a szerződést megkötöttük, a múzeumot még nem kötelezte a törvény arra, hogy közbeszerzés keretében válasszon alvállalkozót. Meghívásos pályázatot hirdettünk, és a legkedvezőbb ajánlatot fogadtuk el: az Arch-homoét. A cég három éven át nem emelte az árait. Arról, hogy a bt.-t miért követte a kft., nem szeretnék nyilatkozni, ez jogi kérdés. – Azt is hibául rótta föl a megyei önkormányzat, hogy a múzeum drága pénzért bérelt terepjárókat, és ezek között voltak, amelyek össze is törtek. – Mi már a kezdetekkor – az NA Rt. tanácsára – vásárolni akartunk terepjárókat a munkához, mert tudtuk, hogy a bérlés horribilis összeg, havi 450 ezer forint. Épp a megyei önkormányzat nem járult hozzá az autóvásárláshoz. – A közgyűlésen elhangzott, a múzeum közel egymilliárd forintot kapott az autópálya-ásatásokra. Ez a munka tényleg ennyi pénzbe kerül? – Igen, a szerződött összeg 800 millió forint plusz 12 százalék áfa volt. Ez ennyibe kerül: az NA Rt. 2003-ban – amikor az Orbán-kormány útépítéseinek körülményeit vizsgálták az üvegzsebprogram elindítói – különösen vigyázott arra, hogy négyzetméterre kiszámolva úgy szerződjön velünk, ahogyan másutt, más múzeummal. – A közgyűlésen szóba került: a dokumentumok szerint az alvállalkozó dolgozói „olykor 33 órát dolgoztak egy nap". – Többször is elmondtam, jegyzőkönyvbe is, hogyan fordulhatott ez elő. Sajnálom, hogy az érveim nem hangzottak el a közgyűlésen. Az alvállalkozó dolgozói közül néhányan éjjeliőri munkát is vállaltak: ott töltötték az éjszakát az ásatás helyén, hétvégén is, és előfordult, hogy a váltás később érkezett. Ez azonban néhány alkalommal fordult elő. – Egymillió-kétszázezer forintos havi régészeti fizetésről is szó volt. Ez azért nagyon nagy összeg. – Ez egyedi eset. 2004 májusában ott toporogtak a régészek mögött az útépítők: naponta tizenkét órát, s még többet kellett dolgozni, szombat-vasárnap is. Ekkor valóban ekkora bruttó összegről szóló számlát állított ki a régészeti munkáért a vállalkozás, de a munkaóra díja pontosan megegyezik azzal, amit a közalkalmazott régész kap munkaidőben. Valóban soknak tűnik, de nagyon sok munka is van mögötte. – Nem volt ott a közgyűlésen, amikor a sorsáról döntöttek. Arra hivatkozott, nem tartja szabályosnak az eljárást. Nem bánja, hogy nem ment el? Ott ütközhettek volna az érvek. – Valóban hivatkoztam szabálytalanságra, de a vizsgálat módja is elkeserített, a kezdetektől fogva. 2005. december 10-én, szombaton volt az autópálya avatása, mi december 12-én tartottuk a várban az évzáró összejövetelünket, ahol az ásatások sikeres befejezéséért jutalom járt. Közvetlenül ezután kezdték el a vizsgálatot a revizorok, épp, amikor szabadságra mentem. Kértem, hogy hallgassanak meg tanúkat, bizonyos ügyben kérjenek még szakértői véleményeket, erre nem került sor. – A megyei közgyűlés elnöke egyszer azt is elmondta, a revizorok nem véletlenül most vizsgálódtak: szerinte a múzeumon belül sokakban ellenérzést szült, hogy az autópálya-ásatásokra nagyon sok pénzt költhettek el, miközben ebben a munkában csak néhányan vehettek részt, és ez feszültséget szült. Mit gondol erről? – Furcsállom, hogy ezt az elnök úr mondja. Ami a kollégáimat illeti: 2005-ben, amikor a kivitelezés közben előkerült lelőhelyeket kellett föltárni sürgősen, a múzeumi régészek közül egy kivételével mindenki dolgozott más lelőhelyen. A külső vállalásainkat pedig úgy kellett ellátni, hogy a belső munkák folytatódjanak. A múzeumi kollégák írásban nyilatkoztak arról, hogy nem kívánnak az autópálya-ásatáson dolgozni. Ugyanakkor rendelkezésünkre állt egy fiatal, szabad csapat, amely gyakorlott volt ezen a téren, őt választottuk. – A megyei önkormányzat a fegyelmi vizsgálat anyagát elküldi a rendőrségnek, miután a közgyűlés szerint fennáll a vagyon elleni bűncselekmény alapos gyanúja. Hogyan folytatódik az élete a múzeum nélkül? – Jogi szakértőt kértem fel, és kíváncsian várom, mi minden történik még velem és a múzeummal. | ||||
|
||||
|
Továbbá: 
Hőségben műtenek az új klinikán
Fekete hétvége a Tiszán
Húszmilliós zálog a forintos telken
Elbocsátották Vörös Gabriellát
Megkéseltek egy elsős medikát a kardiológián
| |||
