|
 Szelíd-agresszív
görkorcsolyások 
Mondták már nekik, hogy akasszák föl magukat |
| ||||||||
| ||||||||||
|
Mondták már nekik, hogy akasszák föl magukat, és volt, hogy vascsővel mentek ellenük. A szegedi görkorcsolyások saját bevallásuk szerint csak nyugodt körülményeket szeretnének. A fiúk szerint kár, hogy néhányan úgy gondolják, ártanak a város imidzsének. A szegedi korisok ugyanis nagyon jók, így akár nevezetességnek is lehetne őket tekinteni. |
| ||||||||
A „jármű" neve ugyan agresszív görkorcsolya, de a fiúk egyáltalán nem harciasak. – Nem azért csináljuk, hogy cinket okozzunk magunknak vagy másnak, hanem mert szeretjük – mondják. – Korizunk nyáron és télen, akár mínusz húsz fokban is – mondja Gyémánt István, vagy koris néven G-ME. A speciális név nemcsak a tagoknak jár, hanem a csapatoknak is. A Szegedi Tartalékos Brigád (STB), Csövön Patkány Csúszunk (CSPCS), vagy a Wemsical nem jelent éles határt. Mindenki ismer mindenkit, mindenki szeret mindenkit – mondják. Annyira, hogy közös nevük is van: Nem Tudunk Korizni (NTK). Korizni persze tudnak – ezt vízszintes forgás, csavar, szaltó és kézenállás bizonyítja –, a helyszínnel azonban gondjaik vannak. – A legtöbb helyről elküldenek minket azzal, hogy koptatjuk a követ, a betont. Mindig elmondjuk, hogy ez lehetetlen, mert a göri kereke gumiból van. Ha rongálni akarnánk, akkor sem azt a helyet tennénk tönkre, amit használunk – magyarázza Tóth Norbert Márton, alias Pocok. Mesélik: volt, hogy vascsővel támadt rájuk egy extrém sportok iránt kevéssé toleráns szegedi, és megtörtént, hogy egy lakó kalapáccsal verte szét a háza előtti szegélyt, hogy jelezze: nem örül az NTK jelenlétének. – Egy idősebb nő egyszer el akart zavarni minket. Volt nálunk kamera, és megkérdeztük, hogy szeretne-e üzenni valamit az ifjúságnak. A válasz ez volt: igen, akassza fel magát – idéz föl egy kedves sztorit Kóbász, azaz Gárdonyi Dániel. És hogy lehet erre reagálni? – Megszoktuk. Ilyenkor elmegyünk – válaszolják. Arra a kérdésre, hogy miért nem az újszegedi pályán játszanak, azt mondják, az olyan, mintha mindennap töltött káposztát kellene enniük. Majd finoman megjegyzik: ha azt hiszem, hogy játszanak, szívesen kölcsön adják a „görit", próbáljam ki. Kihagyom. Inkább a félelmeikről kérdezem őket. – Dobbantás. Így hívjuk azt, amikor bevállalunk egy nagyobb trükköt. Ilyenkor a mai napig félünk. De ez benne a jó. Az adrenalin – avat be Pipicz László, alias Kis Cipi. – Olyan ez, mint egy dimenziólépés. Nincs semmi más, csak te, a padka és a közte lévő tér – misztifikálja a korcsolyázást G-ME. A fiúk szerint kár, hogy néhányan úgy gondolják, ártanak a város imidzsének. A szegedi korisok ugyanis nagyon jók, így akár nevezetességnek is lehetne őket tekinteni. – Bár lehet, hogy nem vagyunk túl szépek, amikor leizzadva ugrálunk – gondolkodik el G-ME, majd hozzáteszi: külföldön bajnokságokat rendeznek, itthon viszont nem ismerik el sportként az extrém görkorcsolyát. Pedig a felszerelés sem olcsó: egy pár 40-80 ezer forintba kerül és használattól függően félévente, évente cserélni kell. – Csak azt szeretnénk, ha nyugodtan használhatnánk a korcsolyánkat. Kedves, aranyos gyerekek vagyunk mi, lesz belőlünk orvos és mélytengerkutató. Addig is békében szeretnénk élni Szeged lakosságával – magyarázza G-ME, majd „nekigurul" egy újabb ugrásnak. | ||||
|
||||
|
Továbbá:  A kivétel erősíti az (alap)szabályt? Nem hatott a boszorkánybűbáj A meleg vízzel dacolnak az őshonos fák Mázsaszámra pusztulnak a kagylók a Tiszán Barlangot vájt a hosszan tartó árvíz
| |||
