|
A magyar örökség részének
nyilvánították a derekegyházi születésű Brusznyai Árpádot, a
szentesi Horváth Mihály Gimnázium egykori diákját. A díjat 1995-ben
hívta életre a Magyarországért Alapítvány az utolsó fél évszázadban
született legjelentősebb teljesítmény elismeréseként. A Magyar
Örökség elnevezésű díjat posztumuszként kapta meg a
latin–magyar–történelem–görög szakos tanár az 1956-os forradalomban
való humanista helytállásáért, akit úgy jellemeztek minap a fővárosi
megemlékezésen: „Egy tiszta forradalom tiszta
arca."
Brusznyai Árpád a szentesi Horváth Mihály Gimnázium
diákja volt. Az 1956-os forradalmat a veszprémi gimnázium
pedagógusaként élte meg. A viharos napokban megválasztották a megyei
forradalmi tanács elnökének. A sors kegyetlen fintora, hogy amikor
börtönbe került a Magyar Népköztársaság megbuktatására irányuló
szervezkedésért, a párt megyei bizottságának első titkára, Papp
János vallott ellene a bírósági tárgyalásokon, pedig Brusznyai a
zűrzavaros időkben megvédte őt a forradalmárok bosszújától.
Krisztusi korban, 33 évesen állították 1958. január 9-én az
akasztófa alá. Az utolsó szó jogán – a korabeli dokumentumok szerint
– Brusznyai Árpád olyan kocsihoz hasonlította a forradalmat, amelyet
mások elindítottak, megvadították a lovakat, majd leugráltak arról.
„Engem hívtak, hogy fogjam meg a gyeplőt. Én azt megragadtam, minden
tőlem telhetőt megtettem, hogy a kocsi ne zuhanjon a szakadékba." –
mondta, majd a Himnuszt énekelve ment a bitófa alá.
A
rendszerváltozás után Brusznyai Árpád volt osztálytársai táblát
állíttattak a szentesi gimnázium bejárata mellé. Az egykori
cellatárs, az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád avatta fel az
emléktáblát. Azt mondta a ceremónián az államfő, hogy az '56-os
forradalom az emberség forradalma volt az embertelenség fölött. S ő
büszke a szentesi gimnáziumra, amely ilyen embereket nevelt, mint
Brusznyai Árpád.
|