"Tiltakozik az igazságérzetük, amely az elmúlt
évtizedekben folyton változó viszonyok és jogszabályok közepette,
gyorsan meggazdagodó és a büntetést elkerülő ügyeskedők látványán
edződött, és az a fundamentuma, hogy ebben az országban nincsenek
teljesen tiszta helyzetek."
Hatvanötmillió forintos kár érte az
Országos Egészségbiztosítási Pénztárt, mert a szentesi baleseti
sebészeten nem megfelelően könyveltek el bizonyos műtéteket. Az
OEP-nek ez a pénz hiányzott, a hiányt pedig biztosan nem nyelte le
csak úgy: valahonnan nyilván pótolta. Ez ugyan egy távoli és nem
nagyon szerethető hivatal, de elég sok pénzzel gazdálkodik: azzal,
amit az egészségesek és a betegek fizetnek be. Ami a szentesi
kórházban akkor történt, az lehet, hogy „szakmai körökben elfogadott
eljárás” volt, de valószínűleg nem törvényes. Nyilván vannak
árnyalatok, hézagok, de ha teljesen jogszerű lett volna az
elszámolás, nem nyomozott volna a rendőrség, nem emelt volna vádat
az ügyészség, és nem született volna ilyen ítélet a
bíróságon.
A szentesi történetben az az érdekes, hogy mindezt
nyilván azok is végiggondolták, akik aláírták a kegyelmi kérvényt
Kovács Ágnes és Geönczeöl Tibor büntetésének felfüggesztéséért.
Mégis sokkal többet nyomott a latban az, hogy közeli ismerőseikről
van szó, olyan emberekről, akiket tisztelnek. Akik aláírták a
kérvényt, ismerik a két orvos szüleit, gyermekeit, unokáit, tudják a
sebészről, kiket gyógyított meg, tudják róluk, hogyan éltek, és
tényleg elborzadnak arra a gondolatra, hogy ennek a két orvosnak
börtönbe kell mennie; oda, ahová a rablók kerülnek. Tiltakozik az
igazságérzetük, amely az elmúlt évtizedekben folyton változó
viszonyok és jogszabályok közepette, gyorsan meggazdagodó és a
büntetést elkerülő ügyeskedők látványán edződött, és az a
fundamentuma, hogy ebben az országban nincsenek teljesen tiszta
helyzetek. Miért pont ez lenne tiszta? Ennél nagyobb károk is érték
már az egészségbiztosítót, különben meg Princz Gábornak is kegyelmet
kértek, pedig hát... A feljelentés egyébként is a politikának
köszönhető, a politikáról pedig, ugye, eleve minden rosszat
föltételezünk. "Nyilván voltak bizonyos jogi problémák", magyarázza
a Horváth Mihály Gimnázium drámatanára, az aláírásgyűjtés egyik
kezdeményezője. Aztán hozzáteszi: a letöltendő börtönbüntetést
igazságtalanul súlyosnak érzi, mert hát mégse rablás történt.
A szentesi barátok, ismerősök, szimpatizánsok kiállása
egyrészt arra hívja föl a figyelmet, hogy igenis van szolidaritás
Magyarországon. De ez eddig is nyilvánvaló volt. Inkább az lenne
érdekes, vajon kinek a hibája, hogy a bírósági ítélet és a közösség
megítélése között nálunk sokszor ilyen nagy a távolság: a bíróságé,
a törvényeké, a rendszeré, vagy az embereké?