Jankó János-díjas a szentesi múzeum
néprajzkutatója
Szakmaszeretetre tanítja hallgatóit
Ajánlja a cikket?
| 2006-06-17 |
Balázsi Irén
A Magyar
Néprajzi Társaság Jankó János-díjjal ismerte el Mód Lászlót, a
Szegedi Tudományegyetem oktatóját, a szentesi Koszta József Múzeum
néprajzkutatóját. Azt mondja a fiatal szakember, hogy a díj
birtokosaként sohasem ülhet a babérjain, ez sokkal inkább további
munkára serkenti.
Mód László a néprajzi gyűjteménnyel. Fotó:
Balázsi Irén
A Jankó János-díjjal
kitüntetett Mód László az idén lesz 34 éves. Ennyi idős korában halt
meg egy erdélyi gyűjtőútja közben a magyar néprajztudomány és a
néprajzi muzeológia kiemelkedő alakja, akinek a nevét viseli a
rangos elismerés. A Szegedi Tudományegyetem oktatójának, egyben a
szentesi Koszta József Múzeum néprajzkutatójának azt üzeni az
1868-ban született Jankó János, hogy bár rövid élet adatott meg
számára, mégis egész életművet alkotott.
– Nemcsak kiváló
terepmunkás volt, a gyűjtött anyagot fel is dolgozta. A szakmai
szempontokon kívül a muzeológiai tevékenysége alapján is példakép
lehet. Fontosnak tartom, hogy a honfoglalás évfordulójára ő
állította fel a millenniumi kiállítás szabadtéri néprajzi faluját –
mondta a kitüntetett. Úgy véli: a mai világban ilyen típusú
tevékenységre és ennyire fiatalon nem igazán nyílik lehetőség, de
törekedni kell rá. A Jankó János-díjat úgy fogja fel a fiatal
kutató, hogy elismerése az eddigi munkájának. Ám ennél sokkal
fontosabbnak tartja: a Magyar Néprajzi Társaság által odaítélt
kitüntetés birtokában ezután még nagyobb kihívásoknak kell
megfelelnie, és soha nem szabad elégedettnek lennie önmagával
szemben. Mód Lászlót mindenesetre a további munkára serkenti. A
díjat ugyan ő kapta, ám nem feledkezik meg azokról, akik ehhez
hozzásegítették. Az adatközlőit, a múzeumbeli kollégáit, a levéltár
dolgozóit említette, mindannyiuknak hálával tartozik.
A
kitüntetett azt mondja az általa művelt tudományról, hogy egyrészt a
múlt értékeinek megőrzésével foglalkozik, amely nemcsak az ország,
hanem a helyi közösségek szempontjából is fontos. Éppen a
hagyományok ismeretében tudják a maiak a saját identitásukat is
megfogalmazni.
– Csak a gyökerek ismeretében lehet bármiféle
jövőképet is felvázolni – tette hozzá. A néprajz főleg a paraszti
világot kutatja. Mód László szerint ugyanis sohasem tudjuk, hogy
erre a hagyományos ismeretanyagra mikor lesz szükség. Jó tudni a
régi gabonafajtákról, a gombák, gyógynövények használatáról. De az
elődök fokgazdálkodása, az ártéri haszonvételek is aktuálisak,
hiszen a mostani árvizek kapcsán bebizonyosodott, hogy a töltéseket
nem lehet korlátlan mértékben tovább magasítani. Mód László szerint
kombinálni kellene az ártéri gazdálkodás elemeit a modern vízvédelmi
technikákkal. Ám a néprajzot nem csupán a múlt érdekli, egyre
hangsúlyosabb a jelen kutatása is, magyarázta.
Fő területe a
szőlőtermesztés és a borkészítés hagyománya. Jankó Jánoshoz
hasonlóan Mód László is járt külföldi gyűjtőutakon, Erdélytől
Szlovéniáig sokféle történelmi borvidéken megfordult. Azt
tapasztalta, hogy a magyar borkultúra kelet és nyugat között egy
állomás, s attól izgalmas, hogy keverednek benne a két terület
elemei. A doktori témája is a szőlő és a bor, ez a kedves
szakterület végig elkíséri, bár ő „nem szűkül be", sok egyebet is
kutat.
A szegedi egyetemen a hallgatóit elsősorban a szakma
iránti szeretetre tanítja Mód László, aki szerint ez sokszor
hiányzik. A hitvallásához különben az adott téma iránti vonzalom és
az elszántság tartozik még.