A férje látja el a tolószékbe került Piti Józsefnét, akinek a megpróbáltatások kikezdték az egészségét. Fotó: Tésik Attila

Attól félnek a szentesi Piti Józsefék, hogy ha nem találnak albérletet, megint a hajléktalanszállóra kerülnek. A 65 éves Margit néni és 73 esztendős férje ugyanis ott kötött ki 2003-ban, miután elvesztették a házukat. A felsőpárti városrészben laktak régebben, ám az épület belső vége kezdett kidőlni. Józsi bácsi pedig nem boldogult volna a rendbehozatalával. Ezért kapóra jött nekik egy ismerősük ajánlata, miszerint az illető vesz nekik egy kisebb házat, és még ígért egy jelentősebb összeget is. Csakhogy az új otthonból nem lett semmi, a pénznek meg a töredékét kapták meg.

Abból viszont nem tudtak lakást venni maguknak. A gondozási központ igazgatóját, Szebellédi Annát említette az idős pár, mert előbb a Nagyörvény utcai átmeneti otthonba menekítette őket a szabad ég alól, később a hajléktalanszállón keresett számukra helyet. A felsőpárti házukból az ingóságiak jó részét eltulajdonították ismeretlen személyek, a megmaradt bútorukat és más holmijukat is az igazgatónő helyezte biztonságba. Mindeközben Margit néni agyvérzést kapott, megbénult a fél oldala. Azóta tolószékben van, s a férje gondoskodik róla. A szociális intézményekből azért jöttek el, mert önálló életre vágytak. Piti Józsefnek ötvenezer forint a nyugdíja, a feleségéé meg húsz-harmincezer körüli, s ebből albérletbe tudtak menni.

Nincs üres lakás Hetente tartja a kapcsolatot a Pitiékkel Biácsiné Bereczky Gabriella családgondozó. Ő írt az önkormányzatnak nyilatkozatot, amelyben támogatja, hogy az idős házaspárnak bérlakást utaljanak ki. Úgy jellemezte őket: szépen rendben tartják az albérletet is, a díjat is mindig fizették. A polgármesteri hivatal főtanácsosa, Báthory István lapunk érdeklődésére elmondta: a sürgősségi névjegyzéken negyvenen szerepelnek, Piti Józsefék nincsenek közöttük. Tavaly decemberben mintegy 200 igénylőt tartottak nyilván, azóta jóval többen vannak. Jelenleg viszont nincs olyan lakás, amelyet megkaphatnának Pitiék.

Éppen a harmadikba készülnek ezekben a napokban. Hátralévő életükben nyugalmat szeretnének már, ezért is adták be igénylésüket egy önkormányzati lakásra. Segítséget nem várhat a hozzátartozóktól a házaspár: Margit néni fia évtizedekkel ezelőtt disszidált Amerikába, Józsi bácsinak pedig meghalt a gyermeke. Felajánlották nekik régebben, hogy menjenek a nagymágocsi szociális otthonba. Ők azonban hallani sem akarnak erről, mert még el tudják magukat látni. Nem titkolták el, hogy az önkormányzat segélyt is szokott utalni számukra. A megtakarított pénzükből már vettek szobabútort, és gáztűzhelyre is futotta nekik. Naponta főz Józsi bácsi, a feleség pedig abban segít, amit egy kézzel is el lehet végezni.

Hogy miért jutottak idáig? Azt mondták erre: a hiszékenységük áldozatai lettek. Így fordulhatott elő, hogy „rosszhiszemű lakáseladásba" keveredtek. A kortársaiknak pedig azt ajánlják, ne bízzanak meg mindenkiben a sorsukat befolyásoló jogi ügyleteiknél.

A lakásmaffia áldozatai A gondozási központ igazgatója évekig figyelemmel kísérte a Piti család sorsát. Szebellédi Anna állítja, hogy a lakásmaffia áldozatai lettek. Ő látta az adásvételi szerződést, amelyet az analfabéta bácsi úgy szignált, hogy csak a nevét képes leírni. Az igazgatónő akkor is ott volt, amikor kilakoltatták őket a felsőpárti házukból. Ittasan viszont sohasem látta az idős párt, de még csak italos üveget sem talált náluk, amikor az általa vezetett szociális intézményben laktak.