Írásbeli után az első, értesíteni az izguló hozzátartozókat, hogyan sikerült. Fotó: Schmidt Andrea

– Telefonon hiába hívja az igazgatóságot: önvédelemből nem veszik föl, nehogy valaki bombariadóval fenyegetőzzön, és leálljon az érettségi – mondta tegnap fél tizenegy körül a Radnóti Miklós gimnázium portása, amikor elárultuk, jó ideje próbáltuk elérni Gál Béla igazgatót, sikertelenül.

Az iskolában ezalatt szinte síri csend honolt, a diákok még mélyen bújták a matematika feladatlapokat. Az igazgató szerint a középszintű írásbeli érettségi első része meglehetősen könnyű volt, mint mondta, még magyar szakos kollégái is megoldották volna, a második részben azonban volt néhány keményebb feladat.

– Nemrégen végigjártam a folyosókat, és benéztem minden terembe, a feladatsor végével még izzadnak a diákok – számolt be az „őrjáratról" visszaérkező Gál Béla. Hozzátette: a matematika feladatsort sikerült pontban reggel nyolckor elkezdeni, így a középszinten maturáló százötvenhét fiatalnak már csak fél órája maradt a feladatok megoldására – az emelt szintű érettségit író ötvenegy diák viszont egy órával tovább dolgozhat.

Érettségi, kabalákkal. Fotó: Schmidt Andrea

Háromnegyed tizenegykor már kisebb, elegáns öltönybe, kosztümbe öltözött csoportok verődtek össze a termekből kiáramló diákokból, akik lázasan vitatták meg a helyes megoldásokat.
– Egyáltalán nem volt nehéz. Jóval egyszerűbb volt, mint a próbaérettségi, amit írtunk – mondta a középszintű „éles" matekérettségivel majd fél órával hamarabb végző Somfai Márton. Nem tudom, hogy ez mennyire segített, de azért elhoztam, mert különben otthon megsértődtek volna – mutatja a zakózsebből előhúzott kabalaelefántot, amit szüleitől kapott. A matekos osztályba járó végzős srác elárulta: egy liter ásványvizet és egy fél tábla csokit fogyasztott el a vizsga órái alatt.

Osztálytársa, Kurgyis Zsuzsa bevallotta: szívesebben írt volna három matekérettségit, mint egy magyart – de most, hogy túl van rajta, már nyugodtabb. A másodikon beszélgető humán osztály tagjainak, Kövecs Máté és Szélpál Tamás is könnyűnek tartotta a matek feladatsort – habár, ami Tamásnak nem ment elsőre, azzal nem kísérletezett később sem.

A földszinten, üvegajtóval elkülönített részen írták az emelt szintű érettségit a diákok – fél tizenegykor még mindannyian. Józsa Bálint volt a negyedórával később felbukkanó első „fecske", aki úgy érezte, jól sikerült az írásbelije, ami szerinte még emelt szinten is könnyebb volt, mint a gyakorló feladatsorok. Idejéből még kétszeri ellenőrzésre is futotta. A műegyetemre készülő fiatalember a ballagásra kapott tollal írta a vélhetően jó megoldásokat, ahogy a hétfői magyarérettségit is. – A holnapi törire még átnézem '56-ot, mert évfordulós, de annyira sokat azért nem fogok tanulni – beszélt estéjéről a fiú. Hozzátette: szerda éjjel már a valamelyik szegedi diszkóban szeretne barátaival ünnepelni, és kicsit lazítani – a jövő heti fizika- és informatikaérettségi előtt.