Költő a majolikagyárból
Szűcs Zoltánnak két kilométerre Szegvártól honvágya
van
Ajánlja a cikket?
| 2006-05-10 |
Blahó Gabriella
A
vásárhelyi majolikagyárban dolgozik, zsebében nem pénztárca, hanem
versekkel teli jegyzetfüzet lapul. A csongrádi Föveny folyóirat is
kért tőle költeményt. Szűcs Zoltánt gyakran láthatják a szentesiek,
amikor a főutcán sétál feleségével és három gyermekükkel. Honvágy
című verse akkor született, amikor hazautazott, és két kilométerre
volt szülőfalujától, Szegvártól.
Szűcs Zoltán munka közben. Fotó: Tésik
Attila
Jó hazatérni és feloldódni
abban a vibrálóan szeretetteljes közegben, mely Szegváron fogadja:
ez az egyik legfontosabb élmény Szűcs Zoltán számára, aki nem nevezi
magát költőnek, szerénységből.
Összehajtogatott és
kézírással teli jegyzetfüzettel jár a világban. A versírás
természetes tevékenység számára. A Honvágy című költemény vonaton
született, a falutól mindössze két kilométerre, amikor tudta, hogy
mindjárt hazaér. „Főutca útja várba járva / partjain nyárfalomb
emlék feszül. / Arcomba festi sárga fátyolát / Erőtlen táncolva
százezer sugár. / Mosolyogva olvad szívemben a tél, / ha a nappal,
az én hazatalál."
Zoltán életében a legerősebb érzés az a
szeretet, mely a családjához, hitveséhez, falujához fűzi őt. Gyakran
látni a családot, amint Szentesen a főutcán mennek: Zoltán viszi
karján a legkisebb gyermeket, a felesége mellette sétál. A költő az
estéket várja, vacsorázik a fiúkkal, és mesét olvas nekik – Máté,
Gergő és Ábel Mózes hallgatja apát, amint felolvas. A vásárhelyi
majolikagyárból hazatérve ez a nap fénypontja időről
időre.
Kamaszkorában az iskolában a tanító rászólt, hogy ne
verset, hanem leckét írjon. A csak azért is dac vezetett a számtalan
kiadott és kiadatlan költeményhez. A Szegvári virágfüzér című
antológiában jelentek meg eddig versei, s kapott felkérést a Föveny
folyóirattól. „Nem tudom megítélni, hogy tettem-e már annyit, amiért
mindezt megérdemelném" – mondta a fiatal apa, aki gyerekeknek szóló
mesét készül írni. A történetben egy kicsi lény lakik egy szigeten,
ahonnan mindent lát, mindent felfog, és mindent megért. Ha azt
elhagyja, a vizekkel körülölelt földdarab kincseivel a kívülálló
számára láthatatlanná válik.