Költő a majolikagyárból Szűcs Zoltánnak két kilométerre Szegvártól honvágya van Ajánlja a cikket? | 2006-05-10 | Blahó Gabriella A vásárhelyi majolikagyárban dolgozik, zsebében nem pénztárca, hanem versekkel teli jegyzetfüzet lapul. A csongrádi Föveny folyóirat is kért tőle költeményt. Szűcs Zoltánt gyakran láthatják a szentesiek, amikor a főutcán sétál feleségével és három gyermekükkel. Honvágy című verse akkor született, amikor hazautazott, és két kilométerre volt szülőfalujától, Szegvártól. Szűcs Zoltán munka közben. Fotó: Tésik Attila Jó hazatérni és feloldódni abban a vibrálóan szeretetteljes közegben, mely Szegváron fogadja: ez az egyik legfontosabb élmény Szűcs Zoltán számára, aki nem nevezi magát költőnek, szerénységből. Összehajtogatott és kézírással teli jegyzetfüzettel jár a világban. A versírás természetes tevékenység számára. A Honvágy című költemény vonaton született, a falutól mindössze két kilométerre, amikor tudta, hogy mindjárt hazaér. „Főutca útja várba járva / partjain nyárfalomb emlék feszül. / Arcomba festi sárga fátyolát / Erőtlen táncolva százezer sugár. / Mosolyogva olvad szívemben a tél, / ha a nappal, az én hazatalál." Zoltán életében a legerősebb érzés az a szeretet, mely a családjához, hitveséhez, falujához fűzi őt. Gyakran látni a családot, amint Szentesen a főutcán mennek: Zoltán viszi karján a legkisebb gyermeket, a felesége mellette sétál. A költő az estéket várja, vacsorázik a fiúkkal, és mesét olvas nekik – Máté, Gergő és Ábel Mózes hallgatja apát, amint felolvas. A vásárhelyi majolikagyárból hazatérve ez a nap fénypontja időről időre. Kamaszkorában az iskolában a tanító rászólt, hogy ne verset, hanem leckét írjon. A csak azért is dac vezetett a számtalan kiadott és kiadatlan költeményhez. A Szegvári virágfüzér című antológiában jelentek meg eddig versei, s kapott felkérést a Föveny folyóirattól. „Nem tudom megítélni, hogy tettem-e már annyit, amiért mindezt megérdemelném" – mondta a fiatal apa, aki gyerekeknek szóló mesét készül írni. A történetben egy kicsi lény lakik egy szigeten, ahonnan mindent lát, mindent felfog, és mindent megért. Ha azt elhagyja, a vizekkel körülölelt földdarab kincseivel a kívülálló számára láthatatlanná válik. Továbbá: Vendégérettségizők Szentesen Másodfokon a szentesi orvosper Száz évére nagyon büszke a szentesi Ibolyáné Tovább tárgyalnak a kastélyról Sportot űznek a kivágásból