Tájkép, árvíz után. A szegedi Stefánián nemsokára már lehet sétálni. Fotó: Gyenes Kálmán

Folyamatosan költöznek vissza otthonaikba a csongrád–nagyréti tanyavilágban élők. Ugyanúgy, mint a köröszugi, három kitelepített község, Szelevény, Csépa és Tiszasas lakói is. Ürítik ki a homokzsákokat a szegedi partfal mentén, mintegy 200 ezer homokzsákból kell eltávolítani a homokot a belváros területén. Az egész szegedi védelmi szakaszon összességében 350 ezer homokzsákot igényelt a védekezés – mondja Kozák Péter védelmi vezető.

A mára virradó hajnalra a Felső Tisza-parti járdáról már elszállítják a homokot, a zsákokat, ma a Stefánia szabadul meg az árvízi védekezés kellékeitől. Egyébként várhatóan ugyancsak ma születik döntés arról is, hogy mikor adhatják vissza a lezárt Felső Tisza-partot a forgalomnak. Ez műszaki kérdés, az útpályatest-ágyazat állapotától függ. – Azaz attól, hogy mennyire vizesedett át, milyen mértékű forgalmat tud elviselni – mondja a védelemvezető. Az út alatti kavicsos rétegben nem maradhat egy bizonyos mennyiségnél több víz, mert az a forgalom hatására elkezdődhet onnan kipréselődni, károsítva, repesztve az útburkolatot – s máris kész a kátyú. Éppen ezért fokozott odafigyelést igényel majd az alsó rakpart fölszabadítása is a forgalom számára. De ettől még messze vagyunk: a szegedi vízmérce szerinti 560 centinél bukkan ki az alsó rakpart a vízből, és tegnap még 890 centi volt.

A lényeg: tíz-tizegynéhány centinként, fokozatosan apadnak a folyók. A kormányzat holnaptól megszüntetheti az árvízveszélyhelyzettel kapcsolatos összes rendelkezést, a Tisza egész magyarországi szakaszán. Ezzel együtt automatikusan megszűnik a rendkívüli árvíz miatt a halászati-horgászati tilalom is.