Visszaköltözhetnek a
kitelepített csongrádiak A
nagyrétiek még óvatosak
Ajánlja a cikket?
| 2006-05-06 |
Bíró Dániel
Tegnap
visszaköltözhettek otthonukba a két hete kitelepített nagyrétiek,
mivel a megyei önkormányzat elnöke visszavonta az evakuálásra
vonatkozó rendeletét. A Tisza bal partján élő csongrádiak zöme saját
erőből hurcolkodott haza, de akadt, aki csak kapálni merészkedett a
tanyájára.
Fotó: Tésik
Attila
Csak néhány tucat út mellett
felejtett zsák, meg köbméteres ballon, egy sztrádányi széles dűlőút
és a távolban fehérlő gátszakasz emlékeztet arra, hogy az elmúlt két
hétben milyen emberfeletti munka folyt a csongrádi Nagyrétben.
Egyébként – mintha mi sem történt volna – traktorok róják a köröket
a szántáson, némelyik tanyánál kapálgatnak az emberek, a
libatelepnél pedig fát rakodnak, pont ott, ahol a minap még kétéltű
lánctalpasok bömböltek homokzsákra várva. Hét végén biztos nagyobb
lesz a nyüzsgés, hiszen vasárnaptól a katasztrófavédelem is megkezdi
az elhordott ingóságok és a kitelepített állatállomány
visszaszállítását.
– Ki bírja azt kivárni? –
türelmetlenkedett Wéber Károly, aki már csütörtökön nekikezdett a
hurcolkodásnak, tegnap pedig újabb fuvarokkal indult útnak
tanyájára. A férfi feleségével együtt gyermekeinél, Tiszaugon
vészelte át az árhullám levonulását. Azt mondja, gyakorlott
kitelepítettként is kiborító volt újra átélni a
kényszerköltöztetést, minden holmijukat felpakolták, most meg vissza
az egész. Ágyneműjük még összekötve, az utaztatást megsínylett
szekrényük az előszoba közepén, egy csomóban a bútorzat, de azért
hellyel kínál – egy ülőke épp szabad.
Wéber Károly tegnap újabb fuvarokkal
érkezett a tanyájára. Fotó: Tésik
Attila
– Jó lenne tudni, mi lesz
ebből a területből? Víztározó vagy vésztározó? Mert ez így nem mehet
tovább! Reszkessünk minden tavasszal, hogy szakad-e a gát? Az
biztos, hogy a Csépa meg Szelevény köré épített nyúlgátat nem fogják
visszabontani. Szerintem az lenne a legjobb, ha az állam
kisajátítaná az itteni földeket. Biztosan más nagyréti is szívesen
túladna a maga telkén, mert ki tudja: akár már jövő ilyenkor megint
költözhetünk – hadarja némi indulattal. Mosolyt csak az újonnan
befogadott kóbor eb tud arcára csalni.
A szomszédban Kádár
Mihályné sem repdes a hírtől, hogy vissza lehet költözni a
Nagyrétbe. A birtok külsőre kissé megviselt: a félig kidöntött
kerítés helyén lehet csak betérni, a kiskapu zárva. Az asszony
elmondja, két hete a kitelepítésben résztvevő járművek miatt kellett
odébb tessékelni a betonoszlopokat, különben nem lehetett volna
elvinni a rengeteg jószágot meg a bútorokat.
Dereglye:
óránként
Nagyrét önkormányzati képviselője,
Somogyi Árpád alpolgármester érdeklődésünkre elmondta:
előzetesen informálódott az érintetteknél, nagy részük saját
erőből hajtja végre a visszaköltözést, de pár család igénybe
fogja venni a katasztrófavédelem által felajánlott hétvégi
segítséget. Szombattól a bal part megközelítése is könnyebb
lesz, hiszen reggeltől óránként jár a dereglye a csongrádi
révnél.
– Csak kapálni jöttünk, még
nem költözünk. Addig Csongrádon maradunk, amíg nem lesz híd – avat
be a családi döntésbe. – Egyébként is, sokan „hamarják ezt" a
visszaköltöztetést, mi is csak 800 centi alatt leszünk nyugodtak.
Inkább nem kockáztatunk. Lovakat, borjakat, birkákat, anyadisznókat,
tyúkokat kellett innen elvinnünk, most meg utaztassuk őket megint?
Majd ha tuti a helyzet. De most még nem az – jelenti ki. A Wéber
szomszéd ötletét a kisajátításról jónak tartja. Szerinte nem lehet
károk nélkül megúszni egy ilyen intézkedést, bizalmuk meg nemigen
van senkiben, vagyis maguknak kell állni a sarat, ha baj van. Mert
abban is biztos, hogy nem ez volt az utolsó nagy árhullám a Tiszán.
– Egyszer úgyis betör a víz a Nagyrétbe – jósolja, aztán sarkon
fordul kapálni.