Menekülés és maradás Oláh Zoltán jegyzete Ajánlja a cikket? | 2006-04-22 | "Az ár elől menekülők egy részét, a szegényebb családokban élő gyerekeket és öregeket buszokkal szállítják el az induláskor még a sofőröknek is ismeretlen helyre. A betegeket mentőautók házról házra járva szedik össze és viszik kórházakba vagy szociális otthonokba." Amitől néhány napja még csak rettegtek a Tisza és a Körös partján élők, mára valósággá vált: a két folyó találkozásánál élő emberek százainak kell(ett) alig néhány óra alatt elhagyni otthonaikat. A Csongrád megyei Nagyréten és a Szolnok megyei Szelevényen, Csépán, Tiszasason fiatal nők gyermekeiket magukhoz szorítva, egy-két zacskó ruhával, pelenkával, cumisüveggel a kezükben, házaikat, állataikat, egyéb értékeiket hátrahagyva menekülnek a tegnap végképp rájuk ijesztő, a gátakat félresöpörni készülő irdatlan víztömeg elől. A parányi falvakban lakók közül vannak, akik rokonoknál vagy ismerősöknél találnak menedéket, és vannak, akiket védett területen, iskolák tornatermeiben helyeznek el. Az ár elől menekülők egy részét, a szegényebb családokban élő gyerekeket és öregeket buszokkal szállítják el az induláskor még a sofőröknek is ismeretlen helyre. A betegeket mentőautók házról házra járva szedik össze és viszik kórházakba vagy szociális otthonokba. A kicsit tehetősebbek saját kocsijukat ruhával, élelemmel teletömve hagyják el falujukat. Sokat elmond, hogy a falun áthaladó busz ablakai mögül a tíz-tizennégy év körüli apróságok a gyerekeket jellemző mosoly nélkül, bizonytalan kézmozdulatokkal integetnek az út szélén állóknak, az öregek pedig láthatóan beletörődve a megmásíthatatlanba, fásultan néznek maguk elé. Sokkal többen mennének, de nem mernek elindulni, inkább aláírják az íveket, hogy saját felelősségükre maradnak. Ők, a többség, azért kockáztatják életüket, mert van, amitől még az árnál is jobban félnek. Attól tartanak, hogy távollétükben tolvajok és a rablók törnek be házaikba és kifosztják őket. Kisírt szemű idős és fiatal asszonyok remegő hangon beszélnek az utcán arról, hogy unokáikat, kisgyermekeiket már biztonságba helyezték, elvitték rokonaikhoz, ismerősökhöz. Őket is befogadnák, de a lecsapni készülő bűnözők miatt nem merik kitenni a lábukat a faluból. A családtagok megbeszélték, éjszaka felváltva őrködnek, és ha megszólal a harang, vagy azt látják, hogy megindult feléjük az ár, akkor bepattannak a legszükségesebb értékeikkel megpakolt, a ház előtt indulásra készen várakozó autóikba, és megpróbálnak versenyre kelni a vízzel. Talán ők reménykednek leginkább abban, hogy a gátak kibírják, és sem a víz, sem a tolvajok nem veszik el értékeiket. Továbbá: Tessék lazítani! Idegesítő nyugalom Megint beint Gát és remény A grafomániás besúgó