Az ár elől menekültek a
Tiszazugból Három falu lakosságát telepítik ki a
Ajánlja a cikket?
| 2006-04-22 |
Szabó C. Szilárd
Sírtak, akik mentek, sírtak, akik maradtak tegnap a
Tiszazug három településén – Szelevényen, Csépán és Tiszasason –,
ahonnan négyezer-ötszáz embert kellett kitelepíteni a Hármas-Körös
mentén történt gátrepedés miatt. Egy sokat látott nyolcvanegy éves
tiszasasi férfi azt mondta, ha péntek éjszaka nem tör be a víz,
akkor megmenekültek.
Fotó: Tésik
Attila
A Körös torkolatában
megcsúszott, megrepedt gátrézsű miatt három falu kitelepítéséről
döntött tegnap délután a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Védelmi
Bizottság. A Csongrád megye határához közeli Szelevényről, Csépáról
és Tiszasasról 4500 ember evakuálását kezdték
meg.
Több százan a városközpontban
Fotó: Tésik
Attila
„Megszakítjuk adásunkat, mert
most kaptuk a hírt, hogy három faluból kell kitelepíteni az
embereket Szolnok megyében" – közölte az egyik szegedi kereskedelmi
rádió. Szelevény felé autózva mi is láttuk, nagy a baj, mert a
Hódmezővásárhely és Kunszentmárton közötti úton lépten-nyomon olyan
mikrobuszokat és terepjárókat előztünk meg, amelyekben vízügyesek
ültek. A Tiszazug székhelyén, Kunszentmártonban óriási a forgalom,
homokot és homokzsákokat szállító teherautók jönnek-mennek. A város
központjában több százan – nők és férfiak, gyermekek és idősek –
töltik a zsákokat. – Így megy ez már napok óta. Erősíteni kell a
Körös-gátat, mert a víz minden eddigi rekordot megdöntött – mondja a
helyi védelmi bizottság tagja. Dénes Zsolt elmeséli, hogy 2000-ben
is kritikus volt a helyzet, amikor Tiszasason egy hatalmas,
töltésszakadással fenyegető buzgárt fogtak meg. A védelmi műbe közel
negyvenezer homokzsákot építettek be. Szerinte most nagyobb a baj,
fél attól, hogy úszni fog a Tiszazug. Kunszentmártonban kétezer
embernek biztosítottak szállást kollégiumokban, iskolákban és
óvodákban.
Versenyt futnak a vízzel
A
szelevényi bekötőúton egymást érik a járművek. Három-négy percenként
feltűnik egy mentőautó vagy egy betegszállító kocsi. Később
megtudjuk, hogy az időseket, a betegeket, a terhes anyákat
szállítják biztonságosabb helyre. A kétezer lelket számláló faluból
tömegével jönnek az emberek. Van, aki utánfutóval, más
kisteherautóval vagy traktorral szállítja értékeit, bútorait, hűtő-
és mosógépét, állatait. A buszokon főként gyermekek menekülnek. A
falu határában bedugul a forgalom, mert két gigantikus katonai
gépkocsi, amelyek kétéltű járműveket szállítanak, próbál
megfordulni.
– Mi nem megyünk. Saját felelősségünkre itt
maradunk. Aláírtuk a papírt – mondja kisírt szemmel Cseri Lászlóné,
aki láthatóan nehezen tartja vissza könnyeit. A család házából a
Körös-gátra látni, oda, ahonnan a veszély jöhet. Az asszony
Kiskunhalasra küldte a rokonokhoz tízéves lányát, nagyobbik
gyermeke, a 19 éves Nikoletta és férje azonban Szelevényen marad.
„Eddig sem aludtunk túl sokat éjszaka, de most már nem is merünk.
Őrt állunk, s ha jön a víz, menekülünk. Már összepakoltunk a
kocsiba." Azt mondja, inkább versenyt fut a vízzel és az idővel, de
nem hagyja itt a házát, mert fél, hogy kirabolják. „Miben bízzak?
Pár napja a pallókat is ellopták a gátról!" – közli könnyeit
törölgetve. Kolláth Tibor is marad. A férfi tudni véli, hogy
Tiszasason és Kunszentmártonban már átszakadt a gát. „Ilyeneket
hallottam – közli, amikor látja hitetlenkedő arcunkat –, ezt
mondják, de ilyenkor már mindent beszélnek az emberek." Nyilas János
idős rokonait viszi Cibakházára. Azt mondja, nem várja meg a
katasztrófát. A hátsó ülésen összepréselődött három idős nő szólni
sem tud a félelemtől. Csak a szemük beszél... Nyilas János pedig
elfordul, elmorzsol egy könnycseppet, majd
továbbhajt.
Csak az éjszakát éljük
túl
A Körös másik
oldalán
Dobi Lászó központi védelemvezető, az
Atikövizig igazgatója elmondta, hogy a kiürített
településeknél az árvízi védekezésről a Szolnok megyei
szakemberek gondoskodnak. A Körös jobb oldali gátjának
megcsúszása a bal parton lévő Csongrád megyei területre nem
jelent újabb veszélyt, ebből nem adódnak pluszteendők az
Atikövizig számára. Bíznak abban, hogy tiszazugi kollégáik
biztonsággal megoldják a
feladatot.
– Csépán mindenki az
utcán álldogál. Nincs pánikhangulat, de tapintható a feszültség.
Bujdosó Gézáné háza előtt négyen beszélgetnek. Az idős nő már
vörösre sírta a szemét. – Nem hagyom itt a házam, amelyben egy élet
munkája van – mondja elcsukló hangon. Szomszédasszonya sem megy.
Abban bíznak, hogy ha gátszakadás is történik a Körösön vagy a
Tiszán, nem megy fel addig a víz, ahol ők laknak. Cseh László arról
mesél, hogy amikor 1919-ben átszakadt a Tisza-gát, csak a mélyebb
fekvésű alvéget mosta el a folyó. Az alvégen most romák laknak.
Rostás Gusztávné nyolc gyermekével várja a buszindulást a focipálya
mellett. „Egy kis tejet, teát és pelánkát kaptam össze, és már
jöttünk is. Nem tudom, hová visznek bennünket, és meddig fog tartani
ez az egész" – mondja kétségbeesett hangon a
cigányasszony.
Tiszasas nyugodt. Túlságosan is nagy a csend a
festői kisfaluban. A kocsmát fél hétkor bezárták, alig találunk
embert az utcán. A polgármesteri hivatal előtt három busz áll. – A
tanács kihirdette, hogy akkor indulnak a buszok, amikor harangoznak.
De nem nagyon mennek az emberek, még egy busz sem indult el a
faluból – mondja Németh József. A 81 éves férfiért a lánya jött el
Kecskemétről. „Nem azért megyek el, mert félek, hanem mert a lányom
azt mondta, hogy mennem kell, és kész." Az idős férfi szerint ha
péntek éjszaka nem tör be a víz, akkor megmenekül a falu és az egész
Tiszazug.