|
 |
Bocskay István nyitotta meg a kiállítást
Szentesen Fotó: Vidovics Ferenc | A
tehetséges fiataloknak nyújt bemutatkozási lehetőséget az Életjel
Kulturális Egyesület és a szentesi művelődési központ az
Életjel-napokon. A civil kulturális kezdeményezés célként tűzte ki a
helyi és a messze földön már bizonyított művészek támogatását, akik
Szentes hírét rangos nemzetközi és hazai fesztiválokra viszik.
Az Életjel-napok első rendezvényén, a
hanglemezborító-kiállításon stílusos módon és abszolút időszerűen a
gátakon helyt állók kapták meg jelképesen az egyik Föld-scar-díjat a
szervezőktől. Bocskay István, aki a tárlatot megnyitotta,
emlékeztette a társaságot a nyolcvanas évek zenei élményeire. A
szentesi IH-ban szó esett legendává lett zenekarokról, régi
Hobó-koncertekről, Bergendyékről, a Piramisról és természetesen az
Omegáról. Arról, hogy az LP–33-as és 45-ös fekete lemezek milyen
különös világot teremtettek egy nagy korszakban. Bocskay István
szerint sokak első nyelvleckéje lelkes fordítása volt az angol
daloknak, a társaságban pedig rangja volt annak, aki már több
korongot tartott otthon.
Egy egész gyűjtemény sorakozik most
a ház falain, a tárlatot Arató Mátyás állította össze. Az ő munkáját
évtizedek óta segíti Kovács Anita, aki szintén Föld-scar-díjat
vehetett át. Ugyanezt az elismerést kapta meg Obrátka János mint
megrögzött koncertlátogató, az Ausztráliából hazatért Banner-Szűcs
Loránd filmrendező, Vidovics Ferenc fotóriporter, a Civil Tv stábja
és Szirbik Imre polgármester, amiért a város támogatja tehetséges
fiataljait.
Mára kivesztek a bakelitlemezek és a Tesla
lejátszók, ma már cédéről vagy kazettáról hallgatjuk a zenét, néhány
évtized ezelőtti kedvenceink a kulturális örökség részét képezik,
hanghordozóik pedig muzeális tárgyakká lettek. Rakk László, az
Életjel Egyesület elnöke elmondta, hogy az Illésék idején a zenekart
alapvetően elítélte a közönség egy jelentős része, gúny tárgya volt
a viseletük, a hajuk, és éppen csak elfogadhatónak tűnt a hivatalos
személyek számára ez a kiáltozós rockkal fűszerezett életerős zene,
mert benne népdalok elemeit is fellelték. Nyilvánvalóan progresszív
zenének számított ez akkor, de hogy ma mi jelenti a nívót ugyanebből
a megközelítésből, nehéz megmondani – fogalmazott a fiatalember.
Biztosan kitisztul majd, mely stílus vagy stílusok élik túl
azt a korszakot, amiben most élünk. Az Életjel mindezért nem akar
gátat szabni a kultúra fejlődési folyamata előtt, hanem támogatja
azt: ma és holnap este zenétől lesz hangos az ifjúsági ház.
|