Oláh Ibolyának Édes méreg az élet
A
magyar rock boszorkánya
Ajánlja a cikket?
| 2006-03-09 |
Blahó Gabriella
A huszonnyolc
éves énekesnő karakterében nyers megnyilatkozások és felhőnyi
mosolyok vonulnak fel – megjelenésében ott a kérlelhetetlenség.
Sokan azt hiszik róla, hogy gazdag, pedig nem. Két embert enged csak
magához közel, rajtuk kívül mindenki más: a többiek. Szentesi
koncertjén kétezren hallgatták, tegnap pedig a szegediek örülhettek
hangjának.
Oláh Ibolya nem esik hasra senki előtt.
Fotó: Vidovics Ferenc
– A második
album, az Édes méreg már egészen Oláh Ibolyá-s, nem olyan, mint az
előző... – Novák Péter és Presser Gábor mellett
szerzőként még bejött Szűcs Norbert, négy dalt én írtam a lemezre. A
Még él még című különösen közel áll a szívemhez. Évek óta készültem
Lengyelországba, meg is néztem a haláltáborokat, amikor onnan
hazatértem, megszületett. Sokat beszélnek a zsidó holokausztról, de
arról senki nem beszél, hogy a cigányok is elszenvedték
ugyanezt.
Nem vette át
– A Roma
Polgárjogi Alapítvány tavaly éppen önnek ítélte oda a
Polgárjogi-díjat. Mit szólt ehhez? – Megmondtam Horváth
Aladárnak, húzza a t...re azt a gyűrűt. Nem vettem át. Nem ezért
csinálom. Magamért és a páromért. – A hazai
könnyűzenében kevesen mondhatják el magukról, hogy Presser Gábor
vokálozik nekik. – Az én szememben senki sem Isten,
mindenki ember. Én azt gondolom, hogy bárki, aki a munkája révén,
bármilyen műfajban, akár egy gyárban megdolgozik valamiért, elér
valamit, megérdemli az elismerést. Hirtelen nagyon sok ilyen ember
lett körülöttem, akik akár évtizedeken át nyújtottak valamit nekünk,
és ezért fontosak. Igen, tapasztalom, hogy odatették mellém a
támogatásukat, és ez valóban örömmel tölt el – Presser Gábor nekem
tanítómester.
Kit
szeret? – Egyszer azt mondta, hogy egy
igazi művész bonyolult. Oláh Ibolya magatartásában jelen van a
rejtély, kiszámíthatatlannak tűnik. Valóban az? – Azt
gondolom, az egyszerűség inkább jellemző rám, művészileg viszont
valóban bonyolult vagyok, ezt szeretem, ez tetszik nekem. Hétköznapi
szinten azonban megmaradtam, az, aki voltam. Két lábbal járok a
földön, és soha nem felejtem el, honnan indultam. Két embert engedek
csak magamhoz közel, Anyácska és a párom számítanak, őket szeretem.
A közönséget nem szeretem. A közönségnek csak annyit tudok mondani:
hálás vagyok. – A sztárnők hangsúlyozzák a
nőiességüket, mintegy kirakatba téve bájaikat a hatás kedvéért. Ön
viszont nem vagy alig engedi láttatni a nőiességét.
Miért? – Hogyne, az énekesnők, színésznők legtöbbje így
viselkedik, közben pedig olyan hülye, mint a s... Természetesen
tisztában vagyok az alakommal, és elégedett vagyok vele. Tudom, hogy
fitos az orrom, és ha jóllakom, megnő a hasam, de ezért nem fogok
belőle kivágatni egy darabot. A halálom a magas sarkú cipő,
egyszerűen nem érzem jól benne magam. A megasztáros fellépéseken
azért lehetett látni engem nőként, flegmán vagy extravagánsan.
Biztos vagyok benne, hogy fontosabb a dal és a
belső.
Nem érdekli a
Megasztár – Nézi a most futó
Megasztárt? – Nem. Egyrészt nincs rá időm, másrészt nem
érdekel. Ha nem koncertezem, akkor a stúdióban énekelek, vesszük fel
a harmadik lemezt. Iszonyúan fáradt vagyok. Rengeteget dolgozom,
sokan azt hiszik rólam, hogy meggazdagodtam, pedig albérletben
lakom. Éppen annyi pénzem van, amennyi elegendő. Ebben az országban
úgy, ahogy én csinálom, nem lehet meggazdagodni. Nem fogok
félplaybackelni, azzal persze lehetne keresni, de én az élőkoncert
híve vagyok. Hülyén hangzik, de magamnak zenélek, ez az igazság. A
szentesi fellépést azért vállaltam el könnyen, mert hallottam róla,
hogy van itt egy karnevál. Nem vagyok benne biztos, hogy egyedüli
programként meg tudnék tölteni egy csarnokot. – Nekem
úgy tűnik, Oláh Ibolya karakterében és zeneileg tulajdonképpen
„elkészült". Mit kapunk öntől még? – Sok szeretetet.