Mesterségek dicsérete Vidovics Ferenc órásmester (59 éves) Ajánlja a cikket? | 2006-02-11 | Balázsi Irén Ezek a hetek sokak számára a döntéskényszer hetei: február közepéig-végéig választani kell a 14–16 és a 18–20 éveseknek is: mi legyek, ha nagy leszek? Vagy legalább beállni egy útra, melynek a végén valamilyen szakma, foglalkozás sejlik föl. Ebben a nem politikai, hanem életpálya-választási időszakban bemutatunk néhány mesterséget. Hátha ötletet adhatunk. Vidovics Ferencnek mindennap több sikerélménye is van. DV-fotó A szentesi Vidovics Ferencnek az édesapja választott mesterséget. Annak idején azt mondta a fiának: téged pedig órásnak szánlak. Ennek immár mintegy négy évtizede. Az érettségi vizsgáját 1964-ben tette le, s aztán lett ipari tanuló. Az egykori Vas- és Fémipari Ktsz-nek akkor még volt órásrészlege, és két évig ott sajátította el a szakma fortélyait. Három esztendő elteltével már mestervizsgázott, s a hatvanas évek végén saját lábra állt. Kiváltotta az iparengedélyt, és saját műhelyében kezdett dolgozni. Azt mondja Vidovics mester, hogy akkor már nem üldözték a maszekokat: 80 forint volt abban az időben az SZTK-járulék havonta, most meg 30-50 ezret is kell fizetni a társadalombiztosítónak. Vidovics Ferenc szereti a mesterségét, amelyhez kézügyességre, logikára és fantáziára van szükség. No meg kell hozzá műszaki érzék és a gépek iránti tisztelet s szeretet. Az órásmesterség egyébként több szakmának is alapját képezi, ez is szép benne. Hogy hány alkatrész van egy órában? Azt feleli erre a mester: attól függ, hogy mennyire szedik szét. Lehet hetven is, de ő sohasem számolta még meg. Az viszont biztos, hogy egyetlen felesleges alkatrész sincs bennük, logikus a felépítésük. Mint mondja: más észjárás kell a hagyományos, vagyis mechanikus szerkezetek és a kvarcórák javításához. Ám ő tartja rendben a torony- és a köztéri órákat is. A toronyóra és a falióra javítását ahhoz hasonlítja, mint a kamion meg a játékautó reparálását. A toronyóráknál lakatosszerszámot használ, míg a karórákhoz kicsi eszközök kellenek. Az utóbbi nyolc-tíz évben szinte csak kvarcórákat javít a mester. A mechanikus szerkezetek nálunk ódivatúaknak számítanak, de az óragyártásban nagyhatalomnak számító Svájcban a kvarcórákat már nem is említik. Vidovics mester szerint is a mechanikus órák az elegánsak, és hamarosan nálunk is reneszánszukat élik. Neki vajon van-e jó órája? Azt mondja viccesen: hozzá nem lehet állítani az órát, de ő be tudja állítani pontosra. Egyébként mechanikus kvarcórája van, ám nem használja. A mesterségét nem ajánlja nőknek, annak ellenére sem, hogy a lánya is kitanulta a szakmát. Akárcsak az egyik fia, Feri, akinek fotói lapunkban is megjelennek. Régebben segédként foglalkoztatta őt az édesapja, ám manapság már kevés a munka. A mester azért is szereti a szakmáját, mert naponta két-három sikerélménye is van. Az elismerést pedig az jelenti számára, ha a kuncsaftok két-három évente megjelennek a műhelyében. Ő viszont vasárnaponként már alig várja, hogy hétfő legyen, és mehessen dolgozni.