|
Nem kiabálnak be, de
megvan a véleményük
Minden expolgármester mást várna el és másnak örül
|
|
|
Ajánlja a cikket? |
|
| 2006-02-04 |
Bakos András |
| |
|
A makói
tápboltos baloldali ember volt, mégis a jobboldali
polgármesterjelölt szórólapjait dugta a takarmányos zsákokba. Amikor
ez kiderült, azzal védekezett, hogy mindig a gyöngébbet illik
segíteni. Sok rendszerváltó helyi politikus épp azért idegenkedik a
mai közélettől, mert ez a levegő már hiányzik belőle. A volt
polgármesterek neve ma csak kivételes alkalmakkor kerül szóba.
|
|
|
|
A szentesi megyeháza avatására minden
szentesit meghívott a polgármester. Az ellenzék szerint ezt
nem így kellett volna Fotó: Tésik
Attila | A megyeháza avatóünnepe
miatt kritizálta Szentes polgármesterét a városi ellenzék. A
képviselő-testület múlt heti ülésén Karikó-Tóth Tibor, a polgári
frakció tagja fölolvasott egy levelet, amelyet társa, Rébeli Sz.
Tamás írt. A levél arról szól, hogy Szirbik Imre polgármester nem
hívta meg a rendszerváltás utáni első polgármestert, Rébeli Sz.
Józsefet – Tamás édesapját – a megyeháza avatására, pedig az épület
tulajdonjogát ő szerezte meg a városnak. Rébeli Sz. Tamás kérte az
MSZP-s Szirbiket, kérjen elnézést. Szirbik tudomásul vet- te a
levelet, de nem kért bocsánatot.
Kategorikus, rövid
nem a válasz
– Nem tudom, ez miért most tűnik föl:
engem az utódom soha nem hívott meg sehová – mondta most
érdeklődésünkre Rébeli Sz. József jogtanácsos.
A kérdésre,
történt-e kettejük között olyan konfliktus, amit utóbb nem beszéltek
meg, a volt polgármester azt mondta, nem emlékszik, bár az igaz,
hogy a rendszerváltás utáni első ciklusban, amikor alkalom adódott,
ő mindig elmondta, hogy a kommunizmusnak vége. A mostani
polgármester akkor önkormányzati képviselő volt. Aztán fordult a
kocka: Szirbik 1994-ben látványos fölénnyel győzött, és azóta is
mindig elnyerte a szentesiek bizalmát. Az elmúlt tizenkét évben nem
ejtette ki elődje nevét.
– Minden szentesit meghívtam az
avatásra; mindenkinek szíve joga, hogy elfogad-e egy meghívást, vagy
sem, ezren eljöttek, és felhőtlenül örültek annak, hogy a megyeháza
elkészült – felelte kérdésünkre Szirbik Imre polgármester. – Amikor
a képviselő-testület legutóbbi ülésén ez a téma fölvetődött, azért
nem reagáltam bővebben, mert úgy gondolom, ez kampányfogás volt az
ellenzék részéről. Arra való, hogy elrontsa az örömöt, és elterelje
a figyelmet arról, hogy ez a város az elmúlt tizenkét évben
fejlődött és szépült.
Amikor Rébeli Sz. Józsefet arról
kérdeztük, foglalkozott-e azóta a visszatérés gondolatával,
kategorikus, rövid nemmel válaszolt. Szentesen a rendszerváltás óta
a második polgármester vezeti az önkormányzatot – a megyeszékhelyen
a negyedik.
Az utód mindent elölről
kezd
Szeged első szabadon választott városvezetője,
Lippai Pál ügyvéd kap meghívót a városi rendezvényekre, ám, mint
mondja, ez csupán protokolláris kapcsolatot jelent. Utódjával,
Szalay Istvánnal néhányszor egyeztetett közügyekben, Bartha
Lászlóval és Botka Lászlóval azonban nem.
– Magyarországon
az a szokás, hogy minden új vezető elölről kezd mindent, nem divat
az elődöt megkérdezni – véli Lippai. – Mi annak idején egyszer már
előkészítettük az északi elkerülő út tervét, a financiális háttér is
rendben volt, a terv mégis nyolc éven át feküdt a fiókban. Most
szerencsére előkerült. A müncheni repülőtér munkatársaival közösen
pedig elkészíttettük a szegedi reptér bővítésének tervét is, amely
szintén a fiókba került – most már talán ott is marad. Én annak
idején többször is megkértem a titkárnőt, hogy hívja fel a volt
főnökét, és beszéljen meg vele egy találkozót – ő Csonka István
tanácselnök-helyettes volt. Pedig tőle elvileg nagyobb szakadék
választott el, mint az utódomtól és a többi
polgármestertől.
Lippai hozzátette: ehhez a témához tartozik,
hogy amikor a városi önkormányzat nemrég megrendelt egy
közvélemény-kutatást, őhozzá is eljött egy kérdezőbiztos.
–
Kíváncsi voltam, hogy egy vagyok-e a reprezentatív mintavétel
véletlenszerűen kiszemelt alanyai közül. A kérdező azt mondta, nem:
a városházán kifejezetten kérték, hogy Lippai Pál véleményét
tudakolja.
Mint mezítlábas
érdeklődő
A makói Buzás Péter néhány napja
egyeztetett elődjével, igaz, nem mint volt polgármesterrel, hanem
mint háziorvossal. A találkozón a kórházról esett szó, és Sánta
Sándor kifejtette: a kormánynak el kellene döntenie, hogy
finanszíroz-e kis kórházakat, vagy nem. Ha igen, akkor ezt végre a
támogatásban is éreztetnie kellene. Sánta valószínűleg most is
képviselő lenne, ha a törvény nem állítja választás elé: politizál
vagy praktizál. A háziorvosi munkát választotta 2002-ben.
Miután a polgármesteri székért folytatott harcot 1994-ben
Buzás nyerte, Sánta képviselőként dolgozott a testületben. Gyakran
vitázott Buzással, megesett az is, hogy egy-egy kemény szóváltás
után elhagyta az üléstermet. Az egyik ütközőpont épp a kórház volt,
amelyet még Sánta idején adott át a város a megyének. Buzás egy
ideig úgy gondolta, hogy ez hiba volt, és vissza kell szerezni a
kórházat. Aztán mégis a megyénél maradt az intézmény, és nem is
került napirendre a visszavétel.
Kapcsolatuk az ezredforduló
táján kezdett változni. Sántának eltört a lába, amikor egy betegéhez
ment. A baleset után a hozzá közel állók közül sokan nem keresték,
Buzás viszont fölhívta, és jobbulást kívánt neki. Ez pedig jólesett.
Makó kisváros, s ezért sajátos politikai viszonyok élnek
benne, melyekre jellemző a tápboltos esete, akinek baloldali
kapcsolatai voltak, mégis minden takarmányos zsákba tett egy
Sánta-szórólapot. Amikor ez kitudódott, és az elvbarátai faggatták,
azzal védekezett, hogy mindig a gyöngébbet illik segíteni.
–
Ha elmegyek egy jobboldali párt gyűlésére, és leülök az utolsó
sorban mint mezítlábas érdeklődő, föltűnhet az embereknek, hogy
vajon miért nem ültetnek előre, ezen talán a szervezők is
dilemmázhatnak; hát nem sűrűn hozom őket ilyen helyzetbe – mondja
Sánta. – Nemrég megkeresett a Jobbik, a MIÉP, aztán a Hegedűs-féle,
újjászervezett kisgazdapárt, de én nemet mondtam. Talán azért is,
mert amikor az orvosi hivatás mellett döntöttem, úgy éreztem, ez jó
befejezése volt a közéleti munkámnak.
Sántának van egy másik
indoka is. Bár Makón úgy ismerik, mint aki nem fut el a konfliktusok
elől, azt mondja, a mostani kétpólusú közéletben, a folyamatos
párharcban nem érezné jól magát.
– A későbbi békeidőre
kellene gondolniuk a két nagy párt vezetőinek. Jó lenne, ha
mostantól nem vadulna, hanem szelídülne a kampány. Mert végül
előfordulhat, hogy az a fél, amelyik győz, csak egy fél országot
nyer. Ez pedig borzasztó lenne. Bakos András
|
|
|
|
|
Továbbá:
Konferencia a felújított megyeházán
Nyolcvanmilliót költene a panelprogramra Szentes
Szirbik nem kért bocsánatot
Kórházi bejelentés az igazgató ellen
Bízik az elnök a megyei győzelemben
| |