Nem kiabálnak be, de megvan a véleményük
Minden expolgármester mást várna el és másnak örül

Ajánlja a cikket? A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
| 2006-02-04 | Bakos András

A makói tápboltos baloldali ember volt, mégis a jobboldali polgármesterjelölt szórólapjait dugta a takarmányos zsákokba. Amikor ez kiderült, azzal védekezett, hogy mindig a gyöngébbet illik segíteni. Sok rendszerváltó helyi politikus épp azért idegenkedik a mai közélettől, mert ez a levegő már hiányzik belőle. A volt polgármesterek neve ma csak kivételes alkalmakkor kerül szóba.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
A szentesi megyeháza avatására minden szentesit meghívott a polgármester. Az ellenzék szerint ezt nem így kellett volna Fotó: Tésik Attila
A megyeháza avatóünnepe miatt kritizálta Szentes polgármesterét a városi ellenzék. A képviselő-testület múlt heti ülésén Karikó-Tóth Tibor, a polgári frakció tagja fölolvasott egy levelet, amelyet társa, Rébeli Sz. Tamás írt. A levél arról szól, hogy Szirbik Imre polgármester nem hívta meg a rendszerváltás utáni első polgármestert, Rébeli Sz. Józsefet – Tamás édesapját – a megyeháza avatására, pedig az épület tulajdonjogát ő szerezte meg a városnak. Rébeli Sz. Tamás kérte az MSZP-s Szirbiket, kérjen elnézést. Szirbik tudomásul vet-
te a levelet, de nem kért bocsánatot.

Kategorikus, rövid nem a válasz

– Nem tudom, ez miért most tűnik föl: engem az utódom soha nem hívott meg sehová – mondta most érdeklődésünkre Rébeli Sz. József jogtanácsos.

A kérdésre, történt-e kettejük között olyan konfliktus, amit utóbb nem beszéltek meg, a volt polgármester azt mondta, nem emlékszik, bár az igaz, hogy a rendszerváltás utáni első ciklusban, amikor alkalom adódott, ő mindig elmondta, hogy a kommunizmusnak vége. A mostani polgármester akkor önkormányzati képviselő volt. Aztán fordult a kocka: Szirbik 1994-ben látványos fölénnyel győzött, és azóta is mindig elnyerte a szentesiek bizalmát. Az elmúlt tizenkét évben nem ejtette ki elődje nevét.

– Minden szentesit meghívtam az avatásra; mindenkinek szíve joga, hogy elfogad-e egy meghívást, vagy sem, ezren eljöttek, és felhőtlenül örültek annak, hogy a megyeháza elkészült – felelte kérdésünkre Szirbik Imre polgármester. – Amikor a képviselő-testület legutóbbi ülésén ez a téma fölvetődött, azért nem reagáltam bővebben, mert úgy gondolom, ez kampányfogás volt az ellenzék részéről. Arra való, hogy elrontsa az örömöt, és elterelje a figyelmet arról, hogy ez a város az elmúlt tizenkét évben fejlődött és szépült.

Amikor Rébeli Sz. Józsefet arról kérdeztük, foglalkozott-e azóta a visszatérés gondolatával, kategorikus, rövid nemmel válaszolt. Szentesen a rendszerváltás óta a második polgármester vezeti az önkormányzatot – a megyeszékhelyen a negyedik.

Az utód mindent elölről kezd

Szeged első szabadon választott városvezetője, Lippai Pál ügyvéd kap meghívót a városi rendezvényekre, ám, mint mondja, ez csupán protokolláris kapcsolatot jelent. Utódjával, Szalay Istvánnal néhányszor egyeztetett közügyekben, Bartha Lászlóval és Botka Lászlóval azonban nem.

– Magyarországon az a szokás, hogy minden új vezető elölről kezd mindent, nem divat az elődöt megkérdezni – véli Lippai. – Mi annak idején egyszer már előkészítettük az északi elkerülő út tervét, a financiális háttér is rendben volt, a terv mégis nyolc éven át feküdt a fiókban. Most szerencsére előkerült. A müncheni repülőtér munkatársaival közösen pedig elkészíttettük a szegedi reptér bővítésének tervét is, amely szintén a fiókba került – most már talán ott is marad. Én annak idején többször is megkértem a titkárnőt, hogy hívja fel a volt főnökét, és beszéljen meg vele egy találkozót – ő Csonka István tanácselnök-helyettes volt. Pedig tőle elvileg nagyobb szakadék választott el, mint az utódomtól és a többi polgármestertől.

Lippai hozzátette: ehhez a témához tartozik, hogy amikor a városi önkormányzat nemrég megrendelt egy közvélemény-kutatást, őhozzá is eljött egy kérdezőbiztos.

– Kíváncsi voltam, hogy egy vagyok-e a reprezentatív mintavétel véletlenszerűen kiszemelt alanyai közül. A kérdező azt mondta, nem: a városházán kifejezetten kérték, hogy Lippai Pál véleményét tudakolja.

Mint mezítlábas érdeklődő

A makói Buzás Péter néhány napja egyeztetett elődjével, igaz, nem mint volt polgármesterrel, hanem mint háziorvossal. A találkozón a kórházról esett szó, és Sánta Sándor kifejtette: a kormánynak el kellene döntenie, hogy finanszíroz-e kis kórházakat, vagy nem. Ha igen, akkor ezt végre a támogatásban is éreztetnie kellene. Sánta valószínűleg most is képviselő lenne, ha a törvény nem állítja választás elé: politizál vagy praktizál. A háziorvosi munkát választotta 2002-ben.

Miután a polgármesteri székért folytatott harcot 1994-ben Buzás nyerte, Sánta képviselőként dolgozott a testületben. Gyakran vitázott Buzással, megesett az is, hogy egy-egy kemény szóváltás után elhagyta az üléstermet. Az egyik ütközőpont épp a kórház volt, amelyet még Sánta idején adott át a város a megyének. Buzás egy ideig úgy gondolta, hogy ez hiba volt, és vissza kell szerezni a kórházat. Aztán mégis a megyénél maradt az intézmény, és nem is került napirendre a visszavétel.

Kapcsolatuk az ezredforduló táján kezdett változni. Sántának eltört a lába, amikor egy betegéhez ment. A baleset után a hozzá közel állók közül sokan nem keresték, Buzás viszont fölhívta, és jobbulást kívánt neki. Ez pedig jólesett.

Makó kisváros, s ezért sajátos politikai viszonyok élnek benne, melyekre jellemző a tápboltos esete, akinek baloldali kapcsolatai voltak, mégis minden takarmányos zsákba tett egy Sánta-szórólapot. Amikor ez kitudódott, és az elvbarátai faggatták, azzal védekezett, hogy mindig a gyöngébbet illik segíteni.

– Ha elmegyek egy jobboldali párt gyűlésére, és leülök az utolsó sorban mint mezítlábas érdeklődő, föltűnhet az embereknek, hogy vajon miért nem ültetnek előre, ezen talán a szervezők is dilemmázhatnak; hát nem sűrűn hozom őket ilyen helyzetbe – mondja Sánta. – Nemrég megkeresett a Jobbik, a MIÉP, aztán a Hegedűs-féle, újjászervezett kisgazdapárt, de én nemet mondtam. Talán azért is, mert amikor az orvosi hivatás mellett döntöttem, úgy éreztem, ez jó befejezése volt a közéleti munkámnak.

Sántának van egy másik indoka is. Bár Makón úgy ismerik, mint aki nem fut el a konfliktusok elől, azt mondja, a mostani kétpólusú közéletben, a folyamatos párharcban nem érezné jól magát.

– A későbbi békeidőre kellene gondolniuk a két nagy párt vezetőinek. Jó lenne, ha mostantól nem vadulna, hanem szelídülne a kampány. Mert végül előfordulhat, hogy az a fél, amelyik győz, csak egy fél országot nyer. Ez pedig borzasztó lenne.
Bakos András


Továbbá:
Konferencia a felújított megyeházán
Nyolcvanmilliót költene a panelprogramra Szentes
Szirbik nem kért bocsánatot
Kórházi bejelentés az igazgató ellen
Bízik az elnök a megyei győzelemben