Bugyi István-emlékérem
B. Nagy Zoltán főorvosnak Ötezer babát segített a világra
Ajánlja a cikket?
| 2006-02-02 |
Balázsi Irén
Bugyi
István-emlékéremmel ismerték el dr. B. Nagy Zoltán, a szentesi
kórház szülészet-nőgyógyászati osztálya helyettes vezetőjének több
évtizedes szakmai és tudományos munkásságát. A főorvos 36 éve
szolgálja a várost, a betegeket és a kórházat. Szerinte az utána
jövő generációk megélhetik, hogy a szülészet kis szakmává válik.
Fotó: Tésik
Attila
A szentesi kórház vezető
egyénisége, dr. B. Nagy Zoltán főorvos kapta a minap a nemzetközi
hírű sebészprofesszor, Bugyi István nevét viselő emlékérmet. Ezt az
elismerést a tudományos tevékenységért ítéli oda minden évben a
szakmai bizottság, amely Borzi Márta főigazgató egyetértésével most
a szülészet-nőgyógyászati osztály helyettes vezetőjét jutalmazta a
rangos díjjal. Az első emlékérmet egyébként Bugyi tanár úr közvetlen
munkatársa, a pár éve elhunyt Zsoldos Ferenc kapta meg. B. Nagy
Zoltán 36 esztendeje – mint jellemezte őt dr. Ugocsai Gyula, a
tudományos bizottság elnöke – hűségesen szolgálja a várost, a
betegeket és a szentesi kórházat. A kitüntetett szerint „az igazi
Bugyi-tanítványok száma egyre fogy". Ő maga csak a sebészeti
gyakorlatot töltötte a professzor osztályán, ahol „beleszagolt a
Bugyi-műtő légkörébe", megcsodálta a lécből fabrikált műtős széket.
A kezdő orvosra a legnagyobb hatást azonban a tanár úr
osztályszervező tevékenysége tette.
A szülészetnek két
osztálya működött Bugyi István idejében, és több település
szülőotthona tartozott hozzá. Ez utóbbiakat sorra bezárták, s a
korábbi 99 ágyas szülészet-nőgyógyászati osztályon 45 ágy maradt
mostanra. Míg régen B. Nagy Zoltán elmondása szerint évente két
szülő nőt veszítettek el, a szakma fejlődésével a tizedére csökkent
az „anyai elhalálozás". Az országos tendenciával ellentétben a
szentesi kórházban nem csökkent a születések száma az utóbbi időben:
2004-ben 725 baba született, 2005-ben pedig 800. Régebben 15-16
százalék volt a koraszülöttek aránya, tavaly 5 százalékra esett
vissza.
Nagypapás
szülés
A Bugyi István-emlékéremmel kitüntetett
B. Nagy Zoltán eddig közel ötezer szülést vezetett. Nagy
élményt jelentett számára, hogy ő asszisztált, amikor az
unokájuk világra jött, császármetszéssel. Amikor Nóri
megfordult, a nagypapáját látta meg először. De bent volt a
nagymamája is, Erika, aki a menyével előre megegyezett: ő
veheti legelőször a kezébe a jövevényt. A főorvos azt mondta:
a most tízesztendős Nórika egyedüli unokaként a világ közepe
számukra.
A szakma változásai
között említette a főorvos, hogy míg annak idején 1-2 császármetszés
fordult elő, manapság már minden ötödik születés így történik. A
kitüntetett felidézte azt is: egykoron az újszülötteket kocsira
rakták, s úgy vitték be a kórterembe a kismamákhoz. Most a babák
kezdettől az édesanyjukkal vannak. Ma a szülések több mint a felénél
ott az apa – mondta B. Nagy Zoltán, aki bevallása szerint
szándékosan nem férjet említett, mert nem minden fiatal pár köt
házasságot. Extrém példákat is sorolt a főorvos: gyerekkorúak és
negyvenévesnél idősebbek is hoztak világra gyermeket.
B. Nagy
Zoltán édesapja közeli kapcsolatban volt Bugyi Istvánnal. Amikor a
tanár úr megtudta, hogy a fia szülész akar lenni, nehezményezte,
mert úgy vélte, a későbbiekben két szakma marad talpon: a sebészet
és a belgyógyászat. Dr. B. Nagy Zoltán szerint a professzor jóslata
„bejön". A kitüntetett főorvos azt mondta: az utána jövő nemzedék
megélheti, hogy kis szakmává válik a szülészet.