Podmaniczky Szilárd a szentesi könyvtárban A prózát számítógépen, a verset papíron írja Ajánlja a cikket? | 2006-01-21 | Blahó Gabriella A mi írónk – mondta Podmaniczky Szilárdra beszélgetőtársa a szentesi városi könyvtárban. Lapunk munkatársának tárcáival rendszeresen találkozhatnak olvasóink az utolsó oldalon, ám Szilárd ír verset és hosszabb prózai műveket is. A közelmúltban hozzálátott egy regényhez. Podmaniczky Szilárd, lapunk munkatársa elismerte, hogy hedonista; naponta úszik, és nagy élvezettel főz. Fotó: Vidovics Ferenc Két hete fogott hozzá megírni Podmaniczky Szilárd azt a regényt, melyet a svájci ösztöndíjért vár tőle az őt támogató külföldi alapítvány. Az ösztöndíjra pályázni lehetetlen, a tehetséges kelet-európai szerzőket segítő kuratórium csak ajánlásokra reagál. Konrád György írt értékelést a szerzőről, aki egyebek mellett sokoldalúságáról, játékos fantáziájáról, humorérzékéről, sajátos képi világáról, nyitottságáról, fáradhatatlanságáról, hedonizmusáról és a benne lakó szeretetről ismert. Podmaniczky Szilárd a szentesi könyvtárban elmondta, hogy a készülő regény gondolati szinten itthon formálódik, az utazás során viszont rajzok születtek. Az önmagukban álló absztrakt formák minősége szerinte kétséges, úgy véli, az általa adott címek teszik a művet érzelmessé, átélhetővé, adnak számára konkrét jelentést. A gyűjtemény nem lehet olyan rossz, hiszen nemsokára kiállítják a rajzokat Svájcban. Körtvélyesi László antikvárius szerint Podmaniczky Szilárdnak gyönyörű neve van. Az író erre reagálva elmesélte, hogy egyszer Budapesten a Podmaniczky Teremben megnyitott egy tárlatot, s az ott lévőkkel folytatott beszélgetései kezdetén, a bemutatkozásokkor kiderült: minden hallgatóját Podmaniczkynek hívták. A név egyébként lengyel eredetű, s azt jelenti: hegyaljai. A tizenegy kötetes szerző rendszerint a számítógép előtt alkot prózát, verset viszont papírra ír. A költészet szavai szerinte másként köszönnek vissza a fehér felületről, a vers papírt kíván. A tárca, a regény, a novella más perspektíva. Azért csinálom, mert szórakoztat – fogalmazott Podmaniczky, aki nyilvánosan elismerte, hogy hedonista. Tárában található egy dráma is, Ezüstcsokoládé címmel. Körtvélyesi László megjegyezte, a magyar színházi szakemberek panaszait gyakran hallani arról, hogy sajnos nem születik magyar dráma – így érthetetlen, miért nem mutatják be Podmaniczky művét például Szegeden, ahol él és alkot. Legújabb könyve, a Gumiharangok című kötet borítóján naplemente látható, a Nap a gerincen látható, a könyv minden időben világít tehát a könyvespolcról. Az író hallgatósága a szentesi könyvtárban sok mindent kapott, de nyilvánvalóan érezhetően mindent nem tudott meg Podmaniczkyről, aki naponta úszik, élvezettel főz, és az olvasó barátjaként említi magát – minden időben kívánatos táplálékai: a tapasztalat és az álom.