Második alkalommal rendezte meg
Nyári Estek szervezője a Szeged Étterem és Kávéházban a stand up
comedy estet. Kíváncsiságtól űzve , s némi fentartással igyekeztem a
rendezvényre. Fentartásom oka nem más volt, mint az , hogy ebben a
túlzott, és giccses anyagi világban lehet e szórakoztató egy olyan műsor,
ami teljesen nélkülözi a díszletet, a külsőségeket. Bátran állíthatom,
hogy lehet, sőt nem csak szórakozásnak, de kikapcsolódásnak is kiváló
program. Még a terem zsúfoltsága , és a dohányzók és ellenlábasaik a
nemdohányzók egy terembe ültetése sem szegte senki kedvét.
A két
előadó Bödöcs Tibor, és Kőhalmi Zoltán volt. Bödöcs 2000-ben kezdte
a humorista szakmát, Verebes István ajánlotta Farkasházy figyelmébe, aki
beajánlotta a Rádiókabaréhoz, s azon kívül a Godotban is fellép. Fábry a
Dumaszínházban látta először, s felkérte egy tévés szereplésre
műsorába, Tibornak ez hozta meg az ismeretséget. Kőhalmi Zoltán
az a szentesi fiatalember, akire hét éve mosolygott rá Fortuna, mikor
fellépett a Showman műsorában, aminek azóta is
háttérmunkása.
Teljesen egyszerű, átlagos fiúk ők, akik zavarbaejtő
őszinteséggel karikírozták a régi rendszert, a falusi életet, s
legfőképpen saját magukat. Kőhalmi Zoltán szavait idézve: "Először is
elmondanám, hogy én tényleg így nézek ki, és így beszélek, s amin maguk
nevetnek, az nekem fáj. Én vagyok a szomorú bohóc."
Ezeknek a szomorú
és kevésbé szomorú bohócoknak köszönhettünk egy kellemes estét. Jó volt
látni, hogy kortól, nemtől függetlenül mosolyt tudtak csalni az emberek
arcára, jó volt látni, hogy mégsem olyan bonyolult ez a világ, még van
valahol lehetőségünk elengedni magunkat, otthon hagyni a gondokat. Aki már
bánná, hogy nem szánta rá magát az ilyenfajta szórakozásra, az még január
27- én megteheti, mivel a dumaszínház itt nem ért véget, s amíg Szeged
igényli, mindig új szreplőkkel tér vissza.
Takács Mariann