 |
 |
Szénási Júlia és Magyar Dénes elhatározta:
egybekelnek Fotó: Tésik Attila | Éppen
egy esztendővel azután, hogy Magyar Dénes és Szénási Júlia
találkozott, a fiatalember eljegyezte kedvesét. December 11-én
barátaik előtt kérte meg Julcsi édesapjától a lány kezét – Szénási
András és Dénes édesanyja, Ilona boldog, hogy a fiatalok egymásra
találtak. Történetük azért rendhagyó, mert a szegvári pár sosem
látta egymást – a fiú és a lány is vak. Megtartották az eljegyzést,
ezzel pedig kinyilvánították: együtt képzelik el az
életüket.
Kapcsolatukat örömmel nézik a faluban, a szegváriak
úgy érzik, van valami különösen megható benne. Dénes azt mondja,
párja legelőnyösebb tulajdonsága a megértés, Julcsival mindent meg
lehet beszélni. A fiatalember hozzáteszi: ha ez nem lenne így, nem
kérte volna meg a lány kezét. Júlia vőlegényéről úgy fogalmaz:
nagyon tud szeretni. Örül annak, hogy elfogadta őt, mellette
teljesnek érzi magát. Az esküvői tanúkat is felkérték már, a
vőlegényé a helybeli Jobbágy Lőrinc, a menyasszonyé a keresztapa,
Kern Ákos lesz.
Az év végi sikerek és örömök sorába
beletartozik az első lezárt félév a középiskolában. A huszonegy éves
Júlia és a huszonnégy esztendős Dénes első osztályos a szentesi
Zsoldos Ferenc szakközépiskolában, mindketten érettségizni
szeretnének. Mint kiderült, a diáktársak és a tanárok mindenben
segítenek nekik.
A tananyagot elsősorban hallás útján jegyzik
meg, de Júlia a félév folyamán a számítógépen kidolgozta a
tételeket. Legjobban a matematikát szereti, nagy erőssége az
algebra, a törtekkel való műveletek.
– Fejből mondom a
megoldást, de az egyenletekkel sem állok rosszul – mondja. Hármasok,
négyesek és ötösök vannak a bizonyítványban. – Év végére erősítünk –
tette hozzá lelkesen Dénes, aki úgy véli, félévkor mindenkinek
kicsivel rosszabb az átlaga, mint a tanév végén. Némi hátrányt
jelent számára, hogy az általános iskolában az átadott anyagból
kimaradtak fejezetek, ezért egy-két dolog még új volt neki, de a
matematika-tanárnő könnyen megérteti vele a feladatot. Angolt és
németet is tanulnak, mindenképpen jó, ha beszélnek egy-egy idegen
nyelvet.
Így gondolkodnak tehát pályájuk menetéről a vak
szegvári fiatalok, akik úgy érzik, a közvetlen környezetükben élők
egyre inkább megértik és a hétköznapokban is pontosan tudják, miben
van szükségük segítségre és miben nincsen. Jól tájékozódnak a
világban. Hetente háromszor busszal utaznak a faluból a városba
tanulni, kísérik őket a vakvezető kutyák. Mindkettőnek a szeme
betegedett meg nemrégiben, és egy-egy műtéten estek át Dobos András
állatorvos kezei között. Az eljegyzéssel immár Lucky és Zorán is
össze van kötve – a békés, barátságos jószágok méltó társai a
párnak.
|