Még javíthat a Szentesi VK  Nagyjából reálisnak mondható a kilencedik hely Ajánlja a cikket?         | 2005-12-29 | Szélpál László A 2005/2006-os férfi vízilabda-bajnokságnak új edzővel vágott neki a Legrand-Szentesi VK. Berki Andrással a kispadon a kilencedik helyről várja a január 21-i folytatást a Kurca-parti alakulat. Általános vélemény szerint ennél egy kicsivel több van a társaságban. Fotó: Tésik Attila A legutóbbi évadot Vidumanszky László vezetésével az előkelő hetedik helyen zárta a Legrand-Szentesi VK. Nagyszerű eredménykényt könyvelték el, a trénernek mégis felbontotta a szerződését a klub. Utódja a csapat karizmatikus egyénisége, kapitánya, Berki András lett. – Teljesen váratlanul ért a felkérés – elevenítette fel a fél évvel ezelőtt történteket a szakember. – Vidumanszkyt nagyon jó edzőnek tartottam, szakmailag kihozta a gárdából a maximumot. Három hétig rágódtam, hogy elvállaljam az edzősködést; úgy terveztem, egy idényt még játékosként húzok le, aztán hagyom csak abba a pólót. Végül beadta a derekát, annak ellenére, hogy a csapat jelentősen kicserélődött, gyengült. Berki ugyebár visszavonult, Szebeni Zoltán és Szénászky Zsolt az OB II-es Remco-Bertók SC Szentesbe távozott, az ország egyik legtehetségesebb fiatalja, Somogyi Balázs elfogadta az Újpest hívását, Kis István pedig Svájcba ment vízilabdázni. Mestermérleg a játékosokról Berki András vezetőedző a következőképpen értékelte játékosai őszi produkcióját: – A csapat sikereiért Horváth Tamás, Németh Dániel, Szabó Nándor, Juhász Zsolt és Vígh Róbert tette a legtöbbet. Szabó Tamás korábbi önmagához képest rengeteget fejlődött. A többiekkel – Döbrössy Viktorral, Gábor Barnabással, Hegedűs Istvánnal, Jaksa Márkkal, Herczeg Györggyel, Józsa Tiborral és Újházi Attilával – is elégedett voltam, de nekik rutintalanságuk okozott némi hullámvölgyet a játékukban. Torday Árpádtól és Plézer Jánostól viszont többet várok az eddig nyújtottaknál.   – Jókora érvágás ez a csapatnak – folytatta a tréner. – Az együttes átlagéletkora 21 év lett, ilyen nem sok van az élvonalban. Az erőnket mutatja, hogy így is a kilencedik helyen zártuk az évet. Mindent mérlegre téve, nagyjából a helyünkön vagyunk. A lement nyolc meccsből, csak kettőért fáj a szívem: Szolnokon sok a négygólos vereség, a Fradi ellen pedig pontot, pontokat hagytunk elveszni. A klubvezetés a 7–9. hely egyikének megszerzését tűzte elénk célul. Erre reális esély mutatkozik, de én csak akkor lennék elégedett, ha az első nyolc között végeznénk. Az edző saját bevallása szerint elsőévesként még tanulja a szakmát, ebben nagy segítségére van Pengő László. – Közel fél év tapasztalata alapján mondom, hogy játszani könnyebb volt, mint edzősködni. Utóbbi sokkal összetettebb feladatkör. Trénerként mindenkiről tudnom kell mindent; fejfájdító munka, de éppen ez jelenti benne a gyönyörűséget is. Különösen az OSC-Kaposvár elleni, idegenbeli meccsre emlékszik vissza jó érzéssel, amikor háromgólos hátrányból sikerült fordítani. Az ellenpélda az Újpesttel szembeni hazai súlyos vereség. A lilák elleni találkozó azért is emlékezetes, mert ezen dobott kilenc gólt a vetélytárs csékája, Varga Tamás. Az év vége felé sem álltak le a legrandosok a mozgással, a két ünnep között hatalmas focicsatákat vívtak, és, ha majd befagy az Antal-tó, akkor mennek hokizni. Január 2-ától folytatják élesben a felkészülést, 21-én ugyanis kötelező legyőzni a Neptunt. Továbbá: Döntők a Kék Mókuson ''Lelkes amatőr vagyok'' Takó Ferenc, a nagy munkabírású futballista Hat évtizede a birkózásban Risztov Évának még nincs komoly terve