|
Tévénézés helyett hímeznek az asszonyok
Visszatértek a gyökerekhez Szentesen
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-12-14 |
Balázsi Irén |
| |
 |
 Maga köré
vonzotta a szentesi Szemerédi Endréné pedagógus a kézimunkázni
szerető asszonyokat, akik az elmúlt 25 évben elsajátították a
különböző tájak jellemző motívumait. A díszítőművészkör tagjai már a
nyári kamaratárlatra készülnek, ahol a sajátos hímzéseiről közismert
Drahos Istvánné emlékének adóznak.
 |
|
 |
 |
Szemerédi Endréné kedvence a makói fehér.
Fotó: Tésik Attila | A szentesi
művelődési és ifjúsági ház huszonöt éve épült, s a kezdet kezdetén
szakköröket kezdtek szervezni. A népi díszítőművészkör vezetését a
Petőfi Sándor Általános Iskola pedagógusára, Szemerédi Endrénére
bízták, aki korábban már szakkörvezetői képesítést is szerzett. A
felhívásukra negyven asszony jelentkezett, aki meg akarta tanulni az
egyes tájkörzetek hiteles mintáit és színvilágát. Akkoriban még
hétfőn nem volt adás a televízióban, ezért tették a hét első napjára
a foglalkozásaikat. Azóta sem változtattak ezen: délután 5-kor
kezdődik a programjuk, de már 4 órától ott zsibonganak, és este
8-kor rájuk kell szólni, hogy szedelőzködjenek, mert bezárnák a
művelődési házat.
Nemcsak kézimunkáznak az ilyen alkalmakkor,
hanem ételrecepteket és gyógymódokat is cserélnek egymással, sőt
hímzés közben irodalmi élményeikről is beszámolnak. Régebben
bejárták az országot, hogy az eredeti mintákat a saját közegükben
térképezzék fel. Voltak például a palócok és a matyók földjén vagy a
Rábaközben, ahol nemcsak a tájra jellemző mintakincset ismerték meg,
hanem az öltéstechnikát is. Így aztán giccses darabok eleve nem is
kerülhettek ki a szentesi asszonyok kezéből. A művelődési központ
főtéri galériájában az alakulás évfordulója alkalmából nyílt
Remekmívek – míves remekek című kiállítás a keresztmetszetét adja a
negyedszázad termésének. Régebben szívesen varrták a kalocsai
terítőket, amelyeken 27 színből állt össze a mesterremek.
Szemerédiné Irénke azt mondta, hogy a lakásban unalmasaknak
tűnhetnek egy év múlva, ha mindennap ezeket látják.
Azóta
rájöttek arra, hogy sokkal nemesebb az elődök hagyatéka, amely azért
értékes, mert egyszerű. Az őseink fehérrel hímzett ruhadarabokat is
viseltek, így aztán a szentesi díszítőművészek visszanyúltak a
gyökerekhez. A körvezető kedvence a szálán varrott makói fehér,
ilyen is van abban a több bőröndöt megtöltő gyűjteményében, amelyet
az elmúlt évtizedekben alkotott. Ezek közül a mostani karácsonykor
sötétkék szatén terítőt tesz majd odahaza az asztalra, s erre
helyezi a fehér alapon bordó szálán varrott kézimunkát.
A kör
tagjai jelenleg a szál leszorításának technikáját tanulják a
kunszentmártoni népi iparművész házaspártól, Ország Lászlótól és
feleségétől. S már most készülnek egy nyári kamaratárlatra, amely a
Koszta József Múzeum új helyén, a volt megyeháza épületében nyílik.
Itt szeretnének tisztelegni a sajátos hímzéseiről közismert Drahos
Istvánné emlékének.
|
 |
|
|
 |
| |