|
Hogyan telt az éve?
Rátkai Sándorné eladónő (51
éves)
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-12-12 |
|
| |
 |
 Ezer éve nem
láttalak, mintha nem is ugyanabban a városban élnénk, hogy vagy? A
véletlenül összefutó ismerősök szokásos kérdésére a rövid válasz:
köszönöm, jól. Sosem tudjuk meg, valójában mi foglalkoztatja a
másikat, mi történt vele – és mi nem. A föntinél kicsivel hosszabb
válaszért most mi keressük meg az önök ismerőseit. Milyen volt az
éve? – kérdezzük a megyei városok lakóit december hátralévő napjain.
 |
|
 |
 |
Fotó: Blahó
Gabriella | – Vidám csapatban töltöm a
mindennapjaimat, és ez óriási erőt ad nekem – mondja Rátkai
Sándorné. Az ismerősei Mártának szólítják a szentesi asszonyt, aki
harmincöt éve áll a pult mögött. Az elmúlt évben érte néhány apró
változás, de jelentős dolog nem történt vele. Mint mondja, az adódó
nehézségeket is könnyű átvészelni, ha pozitívan gondolkodik, s ő azt
kívánja, a következő éve legalább ilyen derűs legyen, mint ez volt.
Örül annak, hogy egyetlen lánya bátor és törekvő fiatal, aki
idén már külföldön dolgozott. Írországban ugyanis 8-10 eurós
órabérért vállalhatott munkát. Párjával, aki szintén boltos,
megtalálták számításukat a zöld szigeten, valószínűleg fészekrakás
lesz a vége – meséli Márta mosolyogva. Persze kicsit szomorú, hogy
annyira messze van a szintén Márti nevű lánya, de annál nagyobb az
öröm, amikor hazatér. Néhány napja érkeztek: útban Szentes felé,
amikor meglátták a várostáblát, szinte sírva fakadtak a
meghatottságtól, hogy újra itthon lehetnek.
– Nem tudok úgy
végigmenni a főutcán, hogy ne találkoznék ismerőssel – harmincöt év
a kereskedelemben hosszú idő. Nagyon szeretek itt lakni, el nem
mennék Szentesről – mondja a szentesi születésű eladónő. A Teaházban
öt éve dolgozik, abban az esztendőben veszítette el a férjét, sok
minden történt akkoriban – meséli. Új munkahelyén új kihívások
érték, mert azelőtt harminc évig textilkereskedőként dolgozott –
most gyógyhatású készítményeket és finomságokat kínál a
vásárlóknak. – Igyekszem tájékozott lenni a füvek világában is –
mondja Márta, aki büszke a kollegiális csapatra, melynek tagja
lehet. A közélet eseményei iránt igen kevéssé érdeklődik, kívülről
nézve ugyanis folyton csak a vita megy – ő pedig jobban bízik a
mosolyban. Azt szeretné, ha a következő esztendő elégedettséget
hozna mindenkinek.
|
 |
|
|
 |
| |