Hogyan telt az éve?  Rátkai Sándorné eladónő (51 éves) Ajánlja a cikket?         | 2005-12-12 | Ezer éve nem láttalak, mintha nem is ugyanabban a városban élnénk, hogy vagy? A véletlenül összefutó ismerősök szokásos kérdésére a rövid válasz: köszönöm, jól. Sosem tudjuk meg, valójában mi foglalkoztatja a másikat, mi történt vele – és mi nem. A föntinél kicsivel hosszabb válaszért most mi keressük meg az önök ismerőseit. Milyen volt az éve? – kérdezzük a megyei városok lakóit december hátralévő napjain. Fotó: Blahó Gabriella – Vidám csapatban töltöm a mindennapjaimat, és ez óriási erőt ad nekem – mondja Rátkai Sándorné. Az ismerősei Mártának szólítják a szentesi asszonyt, aki harmincöt éve áll a pult mögött. Az elmúlt évben érte néhány apró változás, de jelentős dolog nem történt vele. Mint mondja, az adódó nehézségeket is könnyű átvészelni, ha pozitívan gondolkodik, s ő azt kívánja, a következő éve legalább ilyen derűs legyen, mint ez volt. Örül annak, hogy egyetlen lánya bátor és törekvő fiatal, aki idén már külföldön dolgozott. Írországban ugyanis 8-10 eurós órabérért vállalhatott munkát. Párjával, aki szintén boltos, megtalálták számításukat a zöld szigeten, valószínűleg fészekrakás lesz a vége – meséli Márta mosolyogva. Persze kicsit szomorú, hogy annyira messze van a szintén Márti nevű lánya, de annál nagyobb az öröm, amikor hazatér. Néhány napja érkeztek: útban Szentes felé, amikor meglátták a várostáblát, szinte sírva fakadtak a meghatottságtól, hogy újra itthon lehetnek. – Nem tudok úgy végigmenni a főutcán, hogy ne találkoznék ismerőssel – harmincöt év a kereskedelemben hosszú idő. Nagyon szeretek itt lakni, el nem mennék Szentesről – mondja a szentesi születésű eladónő. A Teaházban öt éve dolgozik, abban az esztendőben veszítette el a férjét, sok minden történt akkoriban – meséli. Új munkahelyén új kihívások érték, mert azelőtt harminc évig textilkereskedőként dolgozott – most gyógyhatású készítményeket és finomságokat kínál a vásárlóknak. – Igyekszem tájékozott lenni a füvek világában is – mondja Márta, aki büszke a kollegiális csapatra, melynek tagja lehet. A közélet eseményei iránt igen kevéssé érdeklődik, kívülről nézve ugyanis folyton csak a vita megy – ő pedig jobban bízik a mosolyban. Azt szeretné, ha a következő esztendő elégedettséget hozna mindenkinek.