Villamosítási program tanyáknak  Szentes mellett ötvenen várnak a vezetékre Ajánlja a cikket?         | 2005-12-07 | Blahó Gabriella Elkezdődött a tanyák villamosítása a szentesi határban, ahol ötvenen várnak a bekötésre. Az áramszolgáltató és az önkormányzat közös munkája során 2006-ban először tizennégy ház kapja meg az energiát. Hajdú Jánosékkal kezdődik a program, ők öt éve várják az áramot. Hajdúéknál az istállóban is aggregátorral termelt áram működteti az izzót. Fotó: Tésik Attila Szentes külterületén ötven tanyában várják nagyon az áramot. Ezek az ingatlanok lakottak, nem gazdasági épületként használják a tulajdonosaik. A beadott igények elbírálásakor a rászorultságot is figyelembe vették – mondta lapunknak Korom Pál, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának tanácsosa. A város a megyei területkiegyenlítési alapból nyert támogatással valósítja meg a villamosítási programot, ennek köszönhetően a következő időszakban tizennégy tanya kapja meg a bekötést. A város hátárában található D oldalon laknak Hajdúék, akik úgy tudják, a következő évben velük kezdődik a program. A Lapistóhoz közeli területen vásárolták maguknak a tanyát öt évvel ezelőtt, és azonnal beadták az igénylésüket a városházára. A családnak alanyi jogon jár a bekötés, mert öt gyermeket nevelnek. Hajdú Jánosné Ildikó azt mondja, hisz benne, nem hiába várnak a villanyra. A közelmúltban tettek szert egy újabb kivitelű aggregátorra, melyet barátaiktól kaptak. Az ismerős alsóréti szomszédokhoz ugyanis másfél év után a közelben bevezették az áramot, így ott szükségtelenné vált a szerkezet, ezért kölcsönadták. A készülék segítségével termelt áram világít a konyhában, a szobában és az istállóban, de gyakran gyújt a család gázlámpát is. – Volt idő, amikor gyertyával világítottunk – meséli Ildikó, az ötgyermekes anya. Mint mondta, tizennyolc esztendős, legnagyobb lányának a tanuláshoz bizony szüksége volna számítógépre, de azt most nem tudják megvenni. Az áramfejlesztő készüléket a biztonság kedvéért elzárt helyen tartják, hogy a gyerekek ne érhessenek hozzá, nehogy baj történjen. Az udvaron felállított lámpákat Vásárhelyen vette a nagyáruházban, amikor árleszállítás volt: nappal töltekezik, este világít a kertben a napelemes izzó. Kiderült, a szentesi városházáról kapta a család azt a tanácsot, hogy az egész háztartást érdemes volna napelemes energiával működtetni, de az anya elzárkózott ettől a megoldástól, mondván: ha nem süt a nap, bizony bajos nagymosást tartani. Így aztán Hajdúék is bíznak benne, hogy egyszer megérkezik a vezetékes villany a tanyájukba, mely egyébként a kövesút és egy nagy vezeték közvetlen közelében található. A közeli tangazdasággal próbáltak már egyezkedni, hogy leköthetnék a vezetéket az otthonukba, ám nem jártak sikerrel. Ildikó úgy gondolja, hogy a második ezredforduló után természetes igény a villany, melyben azért korábban volt része a családnak: Szentesen a Köztársaság utcában laktak. A család tapasztalata szerint a vékony falakon minden, de minden áthallatszott a panelben, nagyon vágytak már a szabad levegőre. Az öt gyerek még nem barátkozott meg teljesen a tanyai körülményekkel, de a szüleik úgy képzelték, gazdálkodni fognak. Nevelnek is állatokat, a legújabb és legkedvesebb jószág a Piros névre hallgató nyolchetes borjú, az apa a környékben végzett munkája fejében kapta. Az asszony úgy gondolja, hogy a természetes környezetben értelmes tevékenységgel akár boldogan is lehet élni. Tervezik, hogy bővítik a házat, az udvaron szép sorban, rendezetten vár a téglarakás.