A közönség nem borzadt Szentesen  Szabó Csaba organista és bánatkertész kiállítása Ajánlja a cikket?         | 2005-12-07 | Blahó Gabriella A szentesi Szabó Csaba állati maradványokból formálta meg a Megfeszítettet új kiállítására. A református egyház földszinti termében a minap sötétedés után értelmezte a tárlatot az író, aki szerint Szabó nem egészen normális. A látogatók mosolyogva nézték az alkotásokat, hiába kérték tőlük, hogy borzadjanak. Jézus teste és a kereszt bármiből is készül el, az üzenet az eredeti marad: a megváltás. Szabó Csaba első pillantásra profán módon nyúl a kereszthez, mert a Mestert állati maradványokból építi fel. Így készült el legújabb sorozata is, a kéz helyén madártollakat szerepeltető alkotás a Szállani, szállani címet kapta, míg a kéz helyén madárkarommal kiegészített szoborszerű kép a Karma címet viseli. Cserna-Szabó András író szerint az alkotó nem egészen normális, viszont nyitott, és szembenéz a halállal. A beavatottság szintjén beszél arról, amiről nem merünk, mert félünk – őt már semmivel nem lehet megijeszteni. A halált nem lehet legyőzni – mondja Cserna – legfeljebb egálra lehet kihozni a meccset. Szerinte ebben nagy Szabó Csaba, aki kilencéves Áron fiának a kerékpáron tekerve rendszerint Hamvas Bélát magyarázza. Az író megnyitója előtt a nem sokkal fiatalabb Cserna-Szabó Endre Örkény István Halhatatlanság című egypercesét olvasta fel. A tárlatmegnyitón elhangzott még: Szabó Csabát a befejezett múlt érdekli, ő már a határon túl van, ahol első olvasatra minden mindegynek látszik. Ezért is nevezi magát helótának, jogfosztott rabszolgának és bánatkertésznek. A teremben halálközeli hangulat volt, az ismerős tárlatlátogatók azonban mosolyogva nézték az alkotásokat, hiába kérte az író, hogy borzadjanak. Vass Sándor Gergely koreográfus performance-ával a megnyitón még megjáratta a közönséget a mélyben, a szabadkai Kucsov Borisz pedig elszavalta József Attila Elmaradt ölelés miatt című költeményét: ez volt az utolsó lökés.