A véradókat ünnepelték Szentesen  Török József már százhússzor segített Ajánlja a cikket?         | 2005-12-05 | Balázsi Irén Máig egyedülálló az országban, hogy alapítványt hoztak létre Szentesen a véradók önzetlenségének elismerésére. Őket köszöntötték a hét végén tartott ünnepségen. Török József például már százhúsz alkalommal adott vért. Török Józsefet a miniszter is kitüntette. Fotó: Vidovics Ferenc Újabban vészharangot kongatnak szerte az országban, hogy kevés a vér, s ez veszélyezteti a betegek ellátását. A Vöröskereszt területi titkára, Agócs Lászlóné mindenesetre úgy véli: Szentesen ez mindmáig nem okozott gondot, mivel a térségben egyre többen vállalkoznak e humanitárius cselekedetre. Jól példázza ezt, hogy míg régebben a Pankotai Agrár Rt. székházának ebédlőjében tartották az ünnepséget a véradók napja alkalmából, az utóbbi időkben már kinőtték azt a helyiséget, s a hét végi megemlékezésnek is már a jóval nagyobb központi konyha étterme adott otthont. Az önzetlenség ünnepének nevezte köszöntőjében a véradók napját Molnár Gyula, a rendelőintézet nyugalmazott igazgatója, a Magyar Vöröskereszt alelnöke, hozzátéve: a humanitárius szervezet törekvése, hogy megbecsülje a véradómozgalom minden résztvevőjét, és velük kapcsolatban ébren tartsa a társadalom lelkiismeretét. Szentesen az országban egyedülállóan alapítványt hoztak létre sok évvel ezelőtt a mozgalom résztvevőinek elismerésére. Személyes példáját is elmesélte Molnár Gyula főorvos, aki lelkes véradó volt régebben. Ám egy súlyos betegség után Kispál Mihály főorvos, a területi vérellátó vezetője nem engedte meg, hogy vért vegyenek tőle. Ez rosszulesett neki, de Kispál főorvosnak igaza lett. Nemrégiben Molnár Gyula megint megbetegedett, miközben egy páciensét vizsgálta. Most az egykori lelkes véradó kapta meg a számára életet jelentő vért. Eddig 120 alkalommal nyújtotta a karját Török József. Ebből az alkalomból nemcsak a szentesi ünnepségen vehetett át jutalmat, hanem Rácz Jenő egészségügyi miniszter is elismerte önzetlenségét. A Dégáz hálózati ellenőre tizennyolc éves korában adott először vért, ennek éppen negyven esztendeje. Sohasem várt hálát, ám egyszer megadatott neki. Azt mesélte: régen a vért tartalmazó palackra ráírták a véradó nevét. Kapott a vérből egy szülő kismama, aki felfigyelt a névre. Miután megszületett a gyermeke, az anyuka megköszönte Török Józsefnek a jóságát. A véradást ő természetesnek tartja, s már most elhatározta: még harmincszor nyújtja a karját, s akkor 150-szeres véradó lesz. Annak pedig örül, hogy 25 éves fia is rendszeres véradó. Belső parancsra A véradók napja alkalmából jutalmat kapott Király József, aki száz alkalommal adott vért. Kilencvenszer nyújtotta a karját Kallai István és Magyar György. Nyolcvanszoros véradó: Kóczán László és Vecsei Imre. Hetvenszeres véradásért tizenöten, hatvanszorosért kilencen, míg ötvenszeresért harmincnégyen részesültek jutalomban.