 |
„Legkedvesebb könyveim az ágyam
mellett tornyosulnak. Az egyik közülük Polcz Alaine Asszony a
fronton című önéletrajzi regénye. Akkor veszem elő, ha erőre, hitre
van szükségem. Az írónő a háború utolsó évében 20 éves erdélyi
fiatalasszony. A férje ridegen, közönyösen bánik vele, sokszor
igazságtalanul gúnyolja. De az asszony szereti, és mindennap újra,
meghatóan reménykedve próbálja visszaszerezni férje szerelmét. A
front hullámzásában elszakadnak egymástól. Az asszony sebesülteket
ápol, éhezik, az idegen katonák többször megerőszakolják. A szerzett
betegségekből évek múlva meggyógyul, de gyermeke soha nem
lehet. Ám Polcz Alaine, az írónő ebből a sok testi-lelki
szenvedésből is erőt merít. A háború után elvégzi az egyetemet, és
pszichológusként a daganatos, sokszor gyógyíthatatlan beteg
gyermekek és szüleik lelki segítését vállalja. Második házassága
boldog. Mészöly Miklós Kossuth-díjas íróval 53 évig élnek együtt.
Dolgozik, tudományos munkát végez, társasági életet él, főz,
kertészkedik és ír. Bölcsen és humorral az életéről, a barátairól, a
főzés öröméről, az utazásairól. És úgy ír a halálról, az élet
részéről, hogy abból reményt merítünk, belső hitünk erősödik. E
csodálatos, derűs asszony októberben a szentesi könyvtár vendégeként
mindnyájunkat elvarázsolt. Az Asszony a fronton, a '91-ben Év
könyve-díjat nyert regénye mellett minden művét szeretettel
ajánlom.”
|