Hogyan telt az éve?  Fekete-Nagy Csaba postai kézbesítő Ajánlja a cikket?         | 2005-12-05 | Ezer éve nem láttalak, mintha nem is ugyanabban a városban élnénk, hogy vagy? A véletlenül összefutó ismerősök szokásos kérdésére a rövid válasz: köszönöm, jól. Sosem tudjuk meg, valójában mi foglalkoztatja a másikat, mi történt vele – és mi nem. A föntinél egy kicsivel hosszabb válaszért most mi keressük meg az önök ismerőseit. Milyen volt az éve? – kérdezzük a megyei városok lakóit december hátralévő napjain. Fotó: Balázsi Irén – Volt jó és rossz is az idén – kezdte Fekete-Nagy Csaba szentesi postás. – A gondokat próbáltam megoldani. Amit nem sikerült, azt átviszem a jövő évre. Annak örülök a legjobban, hogy a munkámat nagyon szeretem. A város központi részén vagyok postai kézbesítő, sok emeletes ház tartozik a körzetembe. Naponta mégis összejön mintegy tíz kilométer, mire mindenkihez eljutok. Sokan már családtagként fogadnak, ha becsöngetek hozzájuk. A legtöbbjüket név szerint is ismerem. Fiatal korom ellenére valószínűleg azért kedvelnek engem, mert mindig mosolygok. Ez persze nem azt jelenti, hogy állandóan jó a kedvem, ám én a kis dolgoknak is tudok örülni. A legjobban azért vagyok hálás, hogy azt érzem, szeretnek az emberek. Szerintem azért vagyok alapvetően víg kedélyű, mert szilveszterkor születtem. Huszonöt éves leszek az év utolsó napján, erre készülök nagyon. Biztosan elmegyek majd szórakozni a haverokkal, hogy megünnepeljük a születésnapomat, és elbúcsúzzunk 2005-től. Arra viszont büszke vagyok, hogy a testvérem a legjobb barátom. – A következő évtől azt várom, hogy legalább ilyen jó legyen, mint az idei. Bízom azért benne, hogy anyagilag egy kicsit előrébb jutok. A terveim között ugyanis egy önálló lakás szerepel. S persze abban is reménykedem: ugyanilyen mosolygós maradok jövőre is, s akkor továbbra is kedvelnek az emberek a körzetemben. Én mindenesetre kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok nekik. S azt szeretném, ha minél több jó hírrel csöngethetnék be hozzájuk – mondta végül Fekete-Nagy Csaba.