Zöldségesből lett festő Szentesen  Külföldre is viszik Szamosközi Antal képeit Ajánlja a cikket?         | 2005-12-03 | Balázsi Irén Természetfestőnek tartja magát a szentesi Szamosközi Antal, aki 39 évesen fordult a képzőművészet felé. Korábban zöldségkereskedéssel foglalkozott, és kényszerhelyzetben fogott ecsetet a kezébe. Realista stílusú képeit nemcsak a közönség kedveli, hanem országos pályázatokon a zsűri is díjazta azokat. Szamosközi Antal úgy gondolja, ő nem amatőr, hanem autodidakta. Fotó: Tésik Attila Termékeny alkotó a szentesi Szamosközi Antal, aki három év alatt több mint kétszáz olajképet festett. Máig rejtély számára is, hogy tört felszínre benne ez a fajta tehetség, azt azonban biztosan tudja, hogy a nagymamájának a testvére festett, s a családból örökölhette a vénát. Ám minderről fogalma sem volt egészen 39 éves koráig a zöldségkereskedéssel meg -termesztéssel is foglalkozó Szamosközi Antalnak. Azt meséli, hogy régebben sokat jártak kiállításokra, s ő mondogatta a feleségének: ilyen képet én is tudnék festeni. A neje azonban csak legyintett e megnyilvánulások hallatán. A sors azonban úgy hozta, hogy pár évvel ezelőtt kemény tél volt, ezért Szamosköziék nem tudták piacra vinni a zöldségeket. Antal számára maradt a szobafogság, s egyik ilyen bezártságában lerajzolta a nagyobbik lányát. A család elámult, mert nagyon jól sikerült. Ezzel a rajzzal aztán megkereste a Szegváron élő grafikust, Kun Rezsőt, aki csiszolgatta a tudását. A grafika azonban nem elégítette ki, jöttek hát a pasztellképek. Csak ezek után következett a nagy kaland, az olaj – mondta. Sokat köszönhet a szegedi festőművésznek, Simon Ferencnek, aki az alapok elsajátításánál segített neki. Tábori kurzusokon meg szakkönyvekből is mélyítette az ismereteit. A most negyvenkét éves Szamosközi Antal realista stílusú tájképeit, csendéleteit mindenesetre szereti a közönség, és vadászati témájú országos pályázatokon a zsűri is díjakkal ismerte el a szentesi alkotó művészetét. A festményeit nemcsak hazai gyűjtők kedvelik, hanem Németországba, Hollandiába és Horvátországba is eljutottak főleg természetelvű képei. Többen javasolták neki, próbálkozzon modernebb irányzatokkal, ám ő úgy van vele: egyelőre megmarad a klasszicizmusnál. Szerencsés embernek mondja magát Szamosközi Antal, aki azt sem titkolja el, hogy jól megél a festészetből. A családja persze büszke a sikereire, és támogatja is mindenben. E háttér nélkül nem tudna csak az alkotásnak élni. Az pedig nem zavarja, hogy nincs papír a kezében, azaz nincs diplomája. Úgy van vele: manapság aki ecsetet vesz a kezébe, festőművésznek mondja magát, pedig szerinte száz közül jó, ha kettő végzett képzőművészeti főiskolát, egyetemet. Szamosközi Antal azt gondolja: ő már nem amatőr, hanem autodidakta festő. Egyébként pedig azt vallja, hogy úgyis a közönség dönt az alkotásairól.