|
Sipos Ferenc emlékére
|
|
|
Ajánlja a cikket? 
 |
|
| 2005-11-11 |
|
| |
 |
 "Nem
látjuk már csibészes mosolyát, nem élvezzük fanyar humorát, nem
gratulálhatunk neki a szentesi idősek otthonának avatási ünnepségén.
Ha rajtunk múlna, dr. Sipos Ferenc főorvos nevét viselné majd ez a
szociális intézmény, amelynek felépítéséért hosszú évekig küzdött."
 |
|
 |
Nem látjuk már csibészes mosolyát,
nem élvezzük fanyar humorát, nem gratulálhatunk neki a szentesi
idősek otthonának avatási ünnepségén. Ha rajtunk múlna, dr. Sipos
Ferenc főorvos nevét viselné majd ez a szociális intézmény, amelynek
felépítéséért hosszú évekig küzdött. Akárcsak azért, hogy első és
egyetlen munkahelye – ahol több mint négy évtizeden át állt a
betegek szolgálatában –, a szentesi kórház elnevezésében is őrizze
dr. Bugyi István sebészprofesszor emlékét.
Sipos Ferenc
főorvos szentesibb volt a tősgyökeres szentesieknél, pedig
Budapesten született. Sugárzott róla, hogy kedveli ezt a várost,
ahová még 1946-ban költözött a család. Sokan máig emlékeznek a
köztiszteletnek örvendett édesapjára, a szemész főorvos Sipos
Gáborra, aki már nehezen mozgott, ám a fiába karolva még
felballagott az Erzsébet téri szoborcsoporthoz mécsest gyújtani a
hősök tiszteletére.
Orvosként több szakvizsgája is volt, ám
ő meghallotta az egyszerű emberek hangját. A közélet szereplőjeként
a humánum pártjába lépett, és a város polgári hagyományainak
ápolására létrehozta az Együtt Szentesért civil szervezetet.
Hiányozni fog ebben az egyesületben, mint ahogyan a városházi
díszteremben sem ül le többé a képviselői székére.
Az utolsó
útja előtt még elbúcsúzhatunk Sipos Ferenctől abban a Szent
Anna-templomban, amelyhez ezer szállal kötődött. A szombaton
délelőtt 10 órakor kezdődő gyászmisén gyújthatunk egy kis mécsest a
tiszteletére.
|
 |
|
|
 |
| |