|
Tünde Jázmint hazavitték
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-11-03 |
Blahó Gabriella |
| |
 |
 Hazavihette
kislányát a szegedi klinikáról a szentesi Földi Zsoltné, aki ikreket
várt, de koraszülött gyermekei közül a kisfiú nem sokkal világra
jötte után elhunyt. Az édesanya most boldog, ám öröme – teljesen
érthető módon – nem felhőtlen.
 |
|
 |
 |
Földi Zsoltné Ilona lányaival, Jázminnal és
Katával. Fotó: Vidovics
Ferenc | Szentesen, kiséri otthonában
kerestük fel Földi Zsoltné Ilonát, hogy érdeklődjünk újszülött
gyermeke egészsége felől. Két hónappal ezelőtt megírtuk, a fiatal
asszony ikreket várt, fia azonban nem sokkal születése után elhunyt.
Az édesanya rendszeresen megjelent a városi kórház terhességi
tanácsadójában. Az egyik ilyen alkalommal elmaradt a vizsgálat, s
nem sokkal ezután, a 28. héten Szegeden megszülettek a gyermekei – a
kisfiú meghalt. A szentesi kórház szerint nem hibáztak, kollégáik
körültekintően jártak el. A kislányt a szegedi gyermekklinika
intenzív osztályán ápolták, sokáig kétséges volt, hogy életben
marad-e.
Amíg Tünde Jázmin a klinikán volt, a szentesi
édesanya mindennap meglátogatta őt, s minden alkalommal énekelt
neki. Fia elvesztése miatt érzett fájdalmát erősíti, hogy a
gyermeket egyszer sem ölelhette magához. Örömet jelent azonban, hogy
a lányát mégis magánál tudhatja. Tünde Jázminért sokan aggódtak
a családban és az ismerősök között, s Ilona a minap hazavihette a
lányát. A csecsemő három óránként eszik, békésen jelzi, ha éhes.
Élvezi a nővére társaságát, Kata pedig nagyon örül a jövevénynek. A
hatesztendős lányka azt mondta, kár, hogy meghalt a kisfiú, de egész
biztosan az angyalokkal játszik. Tünde Jázmin légzésfigyelő
párnájának működésével a nővére is tisztában van, szükség van az
óvintézkedésekre, hiszen a gyermek egészségére fokozottan kell
figyelni. A koraszülésből adódóan előfordulhat, hogy a jövőben még
kezelésre szorul, ám a szegedi orvosok azt mondják, életminőségében
biztosan nem következik be negatív változás.
– A klinikán
dolgozóknak nagyon sokat köszönhetek – fogalmazott Ilona –, hiszen
tartották bennem a lelket, együtt éreztek velünk. Terhességének
körülményeiről mesélve az asszony elmondta, milyen különös
jelentősége lett a számoknak. Amikor a babák születési időpontját
Szentesen kiírták, szeptember 11. került a könyvbe. Akkor eszébe
jutott, ezen a napon történt valami szörnyűség a világban – mesélte
Ilona. Aztán ahogyan számolta a heteket, mikor fognak megszületni a
gyermekei, a huszonnyolcadik héthez érve a naptárban valami különös
szorongás fogta el – mondta. Tünde Jázmin hetvenkét napot töltött a
klinikán, s október 5-én hívták őt onnan, hogy hamarosan hazaviheti
a kislányt – Földi Zsoltné 1972-ben ezen a napon
született.
Az anya ezekben a nehéz hetekben nem maradt
magára, mert a család és a barátai, akik szavai szerint azóta
tiszteletbeli testvérekké váltak a szemében, vele voltak. A férje
most is távol tartózkodik, hiszen szerződéses katonaként szolgál a
KFOR erőkkel a délszláv vidékeken. Néhány napja néhány napig volt
itthon. Az édesanya nagyobbik és kisebbik lányával ezekben a
napokban ellátogatott a temetőbe a kisfiú sírjához, hogy emlékezzen.
Azt mondja, ha valaki eltávozik a rokonok közül, a jelen, de ha egy
gyermek megy el, a jövő veszik. Ilona boldog, de öröme nem
felhőtlen.
|
 |
|
|
 |
| |