Tünde Jázmint hazavitték Ajánlja a cikket?         | 2005-11-03 | Blahó Gabriella Hazavihette kislányát a szegedi klinikáról a szentesi Földi Zsoltné, aki ikreket várt, de koraszülött gyermekei közül a kisfiú nem sokkal világra jötte után elhunyt. Az édesanya most boldog, ám öröme – teljesen érthető módon – nem felhőtlen. Földi Zsoltné Ilona lányaival, Jázminnal és Katával. Fotó: Vidovics Ferenc Szentesen, kiséri otthonában kerestük fel Földi Zsoltné Ilonát, hogy érdeklődjünk újszülött gyermeke egészsége felől. Két hónappal ezelőtt megírtuk, a fiatal asszony ikreket várt, fia azonban nem sokkal születése után elhunyt. Az édesanya rendszeresen megjelent a városi kórház terhességi tanácsadójában. Az egyik ilyen alkalommal elmaradt a vizsgálat, s nem sokkal ezután, a 28. héten Szegeden megszülettek a gyermekei – a kisfiú meghalt. A szentesi kórház szerint nem hibáztak, kollégáik körültekintően jártak el. A kislányt a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán ápolták, sokáig kétséges volt, hogy életben marad-e. Amíg Tünde Jázmin a klinikán volt, a szentesi édesanya mindennap meglátogatta őt, s minden alkalommal énekelt neki. Fia elvesztése miatt érzett fájdalmát erősíti, hogy a gyermeket egyszer sem ölelhette magához. Örömet jelent azonban, hogy a lányát mégis magánál tudhatja. Tünde Jázminért sokan aggódtak a családban és az ismerősök között, s Ilona a minap hazavihette a lányát. A csecsemő három óránként eszik, békésen jelzi, ha éhes. Élvezi a nővére társaságát, Kata pedig nagyon örül a jövevénynek. A hatesztendős lányka azt mondta, kár, hogy meghalt a kisfiú, de egész biztosan az angyalokkal játszik. Tünde Jázmin légzésfigyelő párnájának működésével a nővére is tisztában van, szükség van az óvintézkedésekre, hiszen a gyermek egészségére fokozottan kell figyelni. A koraszülésből adódóan előfordulhat, hogy a jövőben még kezelésre szorul, ám a szegedi orvosok azt mondják, életminőségében biztosan nem következik be negatív változás. – A klinikán dolgozóknak nagyon sokat köszönhetek – fogalmazott Ilona –, hiszen tartották bennem a lelket, együtt éreztek velünk. Terhességének körülményeiről mesélve az asszony elmondta, milyen különös jelentősége lett a számoknak. Amikor a babák születési időpontját Szentesen kiírták, szeptember 11. került a könyvbe. Akkor eszébe jutott, ezen a napon történt valami szörnyűség a világban – mesélte Ilona. Aztán ahogyan számolta a heteket, mikor fognak megszületni a gyermekei, a huszonnyolcadik héthez érve a naptárban valami különös szorongás fogta el – mondta. Tünde Jázmin hetvenkét napot töltött a klinikán, s október 5-én hívták őt onnan, hogy hamarosan hazaviheti a kislányt – Földi Zsoltné 1972-ben ezen a napon született. Az anya ezekben a nehéz hetekben nem maradt magára, mert a család és a barátai, akik szavai szerint azóta tiszteletbeli testvérekké váltak a szemében, vele voltak. A férje most is távol tartózkodik, hiszen szerződéses katonaként szolgál a KFOR erőkkel a délszláv vidékeken. Néhány napja néhány napig volt itthon. Az édesanya nagyobbik és kisebbik lányával ezekben a napokban ellátogatott a temetőbe a kisfiú sírjához, hogy emlékezzen. Azt mondja, ha valaki eltávozik a rokonok közül, a jelen, de ha egy gyermek megy el, a jövő veszik. Ilona boldog, de öröme nem felhőtlen.