|
Nem lennének mártírok a
diákok
A hazafiasság írott szó és tananyag
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-10-22 |
Blahó Gabriella |
| |
 |
 Nincs
olyan ügy, melyért ma fegyvert ragadva kellene az utcán küzdeni, a
szabadság megélhető keretei között lehet tanulni, és ez jó – vélik a
szentesi gimnazisták. A város 56-os mártírjának emléktáblája előtt
is tisztelegnek a negyedikesek, akiknek közvetlen emlékeik nincsenek
a forradalomról – a hazafiasság és társadalmi igazságok keresése
számukra egy következő lecke a tankönyvben.
 |
|
 |
 |
Kegyetlen idő lehetett a diktatúra – mondják
a szentesi gimnazisták Fotó: Tésik
Attila | Az 1956-os forradalmat
történelmi tanulmányaik során még nem vették a végzős gimnazisták,
akik ezért elsősorban áttételesen alkotnak csak képet egyelőre a fél
évszázaddal ezelőtti korszakról. A lányok és fiúk elmondták,
megnézték a Nagy Imre életútjáról készült Mészáros Márta által
rendezett filmet, és megdöbbentek. Hogy milyen kegyetlen korszak
volt ez!
Az elborzasztó és torokszorító történések a mai
békés időkben szinte valószínűtlennek tűntek számukra, Buzek Vera
egyik legjelentősebb filmélményének nevezte ezt a mozit. Az októberi
napokról természetesen hallanak minden évben az iskolai
ünnepségeken, ezzel kapcsolatban pedig megállapították, hogy jóval
kisebb az irodalma, mint a '48-as forradalomnak. A Piros a vér a
pesti utcán című költeményen kívül nyilatkozatok és újságrészletek,
a miniszterelnök beszéde használható fel a méltó megemlékezéshez. A
forradalom történéseinek szentesi vonatkozása, mondják a diákok: a
Horváth Mihály Gimnáziumban tanult Brusznyai Árpád, aki a '56-ban
bölcsésztanárként Veszprémben lett a forradalmi bizottság elnöke, s
nagy szerepe volt a vérontás megakadályozásában. Brusznyait 1958-ban
kivégezték, előtte egy cellában töltött el hosszú időt nyíltan
vállalat szabadságeszményéért Göncz Árpáddal, aki köztársasági
elnökként avatta fel egykori rabtársa emléktábláját Szentesen
1991-ben.
Ezek az események jelentenek halvány kötődést a
forradalomhoz. Egyedül Nagy-Mélykúti Gergőnek beszéltek a
Vajdaságban élő nagyszülei arról, hogy '56-ban sűrűn hallgatták a
rádiót, bíztak abban, hogy Magyarországon nagy változás lesz és a
délvidéki magyarok újra az anyaországhoz tartozhatnak majd. Tudjuk,
ez nem így lett – mondja a fiatalember –, de mégsem volt érdemtelen
az öntudat lázadása. Szőri András szerint a forradalom nélkül a
hatvanas, hetvenes években nem alakult volna ki a puha diktatúra,
melyben hozzávetőleg szabadon lehetett élni, és az ország a külföld
szemében a legvidámabb barakk benyomását keltette.
A diákok
úgy látják, ma nincs olyan ügy, amiért az utcára kellene vonulni, s
fegyvert ragadva kellene küzdeni az igazságért. Amikor arról
kérdeztem őket, mit gondolnak azokról a fiatalokról, akik hozzájuk
hasonló korban életüket áldozták a szabadságért, a válaszuk ez volt:
a kérdés puszta feltevés, mert őket nem éri ehhez hasonló kihívás. A
legtöbben azt mondták, nem lennének mártírok. Tóth Dóra fogalmazta
csak meg, hogy ilyen helyzetben a fiatal döntését alapvetően
befolyásolja a neveltetése: ha a szüleitől azt hallotta otthon, hogy
a hazafiasság és a szabadság védeni való érték, akkor valószínűleg
anyai és apai hozzájárulás nélkül is utcára megy. Ő valószínűleg
ment volna a pesti srácokkal.
A születésébe hamvadt
forradalomra, mint különösen bátor emelkedésre gondolnak, ami az
emberi méltóság lázadásaként mutatkozott meg. Ez az október olyan
lehetett, mint egy hajnal, amely éjszakában folytatódik – fogalmazta
meg egyikük. A diákok ezt a leckét is megtanulják majd, szerintük
ugyanis tanulmányaik révén élhet tovább október üzenete a nemzet
kollektív emlékezetében.
|
 |
|
|
 |
| |