|
Viktória, a végzet
hölgye
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-09-15 |
Blahó Gabriella |
| |
 |
 Kerekes
Viktóriát a Jóban Rosszban című tévésorozat Ekler Laurájaként ismeri
az ország, láthatjuk őt estéről estére, amint titkolózik vagy éppen
szenvedéllyel tör elő benne az őszinte érzelem. A szentesi drámai
tagozat egykori diákja nagy kalandnak tekinti a sorozatban való
szereplést, és nagyon örül, ha van ideje a barátaival való
találkozásra. Viktória úgy érzi, az általa formált szerep rezgése,
Laura énje emlékeztet rá, ugyanakkor tőle jelentősen eltér: a
színésznő a valóságban boldog édesanya.
 |
|
 |
 |
A filmben érzelmeitől sodródó nő valójában
boldog édesanya | Óriási kaland és
másféle színészet egy sorozat főszereplőjének lenni – véli Kerekes
Viktória. Az ifjú hölgy a társulatban utolsóként írta alá a
szerződést, míg megért benne a döntés: vállalja a kihívást. Naponta
néha tizenkét-tizenöt órát forgat egy világtól elzárt helyen, ahol a
társak, a színésznő szavai szerint, olyan védett világot élveznek,
mintha egy vidéki színházban játszanának. Itt mindenki szereti
egymást – mondja Viki –, hiszen ha nem így volna, a közös játék sem
volna elképzelhető.
Ekler Laura kívülről tekintve negatív
szerep, aki felett könnyű ítélkezni, az alakításból azonban kiderül,
a harmincéves nő szellemileg és érzelmileg tehetséges ember, csupa
nagybetűvel. Húszévesen még azt hitte, bármi megtörténhet vele,
mostanában döbben rá, hogy már nem minden kapu áll nyitva előtte. A
gyereke felnőtt, hivatása még mindig nincs, a magánélete kész
zűrzavar. Viktória úgy érzi, a szerepben megformált alak habitusa,
vibrálása vagy rezgése a sajátja, emlékeztet az ő énjére, de a
filmbeli alak tőle eltér.
Kerekes Viktória egy két és fél
esztendős kisfiú boldog édesanyja, a gyermek a szüleitől az Iván
nevet kapta. Viki nem árulta el, ki az apa, azt mondta, a
magánéletét szeretné elefántcsonttoronyban őrizni – sértetlenül.
Nagyon kevés ideje marad a családjára és a barátaira. Ezen a nyáron
mindössze másfél napot mint teljesen szabad időt töltött pihenéssel,
amikor Szentesre utazott, hogy találkozzon Sineger Juliannával. A
drámai tagozat beszédtechnika-tanárához a diákévekből eredő szoros
barátság fűzi őt.
A levegővételnyi szünetekre természetesen
szükség van, hiszen hetente negyven-ötven oldal szöveget tanul meg,
rámennek az éjszakák, de a közös munka mindig ad olyan többletet,
amiért a színésznő azt mondja: érdemes volt együtt lenni. A próbákon
ugyanis a rendezők nyitottak a kreativitásra, Viki megvalósíthatja,
amit elképzel. Ennek nagyon örül, mint ahogy egy különös ténynek is:
a férje szerepét Gazdag Tibor játssza, aki szintén a szentesi drámai
tagozat hallgatója volt. Viktória úgy fogalmazott, az első próbákon
azonnal egymásra hangolódtak, hiszen egy fészekalja. Arra gondol, ha
egész színészi pályájáról film készülne, az egy werkfilm lenne.
Benne a korábbi és eljövendő színházi szerepekkel, szép filmes
jelenetekkel, a világosítók, berendezők, sminkesek jelenlétével.
Mindannyian benne vannak az ő pályájának teljességében, ők az
életének főszereplői. És persze a fiúk, a család...
|
 |
|
|
 |
| |