Viktória, a végzet hölgye

Ajánlja a cikket?  A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
       | 2005-09-15 | Blahó Gabriella

Kerekes Viktóriát a Jóban Rosszban című tévésorozat Ekler Laurájaként ismeri az ország, láthatjuk őt estéről estére, amint titkolózik vagy éppen szenvedéllyel tör elő benne az őszinte érzelem. A szentesi drámai tagozat egykori diákja nagy kalandnak tekinti a sorozatban való szereplést, és nagyon örül, ha van ideje a barátaival való találkozásra. Viktória úgy érzi, az általa formált szerep rezgése, Laura énje emlékeztet rá, ugyanakkor tőle jelentősen eltér: a színésznő a valóságban boldog édesanya.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
A filmben érzelmeitől sodródó nő valójában boldog édesanya
Óriási kaland és másféle színészet egy sorozat főszereplőjének lenni – véli Kerekes Viktória. Az ifjú hölgy a társulatban utolsóként írta alá a szerződést, míg megért benne a döntés: vállalja a kihívást. Naponta néha tizenkét-tizenöt órát forgat egy világtól elzárt helyen, ahol a társak, a színésznő szavai szerint, olyan védett világot élveznek, mintha egy vidéki színházban játszanának. Itt mindenki szereti egymást – mondja Viki –, hiszen ha nem így volna, a közös játék sem volna elképzelhető.

Ekler Laura kívülről tekintve negatív szerep, aki felett könnyű ítélkezni, az alakításból azonban kiderül, a harmincéves nő szellemileg és érzelmileg tehetséges ember, csupa nagybetűvel. Húszévesen még azt hitte, bármi megtörténhet vele, mostanában döbben rá, hogy már nem minden kapu áll nyitva előtte. A gyereke felnőtt, hivatása még mindig nincs, a magánélete kész zűrzavar. Viktória úgy érzi, a szerepben megformált alak habitusa, vibrálása vagy rezgése a sajátja, emlékeztet az ő énjére, de a filmbeli alak tőle eltér.

Kerekes Viktória egy két és fél esztendős kisfiú boldog édesanyja, a gyermek a szüleitől az Iván nevet kapta. Viki nem árulta el, ki az apa, azt mondta, a magánéletét szeretné elefántcsonttoronyban őrizni – sértetlenül. Nagyon kevés ideje marad a családjára és a barátaira. Ezen a nyáron mindössze másfél napot mint teljesen szabad időt töltött pihenéssel, amikor Szentesre utazott, hogy találkozzon Sineger Juliannával. A drámai tagozat beszédtechnika-tanárához a diákévekből eredő szoros barátság fűzi őt.

A levegővételnyi szünetekre természetesen szükség van, hiszen hetente negyven-ötven oldal szöveget tanul meg, rámennek az éjszakák, de a közös munka mindig ad olyan többletet, amiért a színésznő azt mondja: érdemes volt együtt lenni. A próbákon ugyanis a rendezők nyitottak a kreativitásra, Viki megvalósíthatja, amit elképzel. Ennek nagyon örül, mint ahogy egy különös ténynek is: a férje szerepét Gazdag Tibor játssza, aki szintén a szentesi drámai tagozat hallgatója volt. Viktória úgy fogalmazott, az első próbákon azonnal egymásra hangolódtak, hiszen egy fészekalja. Arra gondol, ha egész színészi pályájáról film készülne, az egy werkfilm lenne. Benne a korábbi és eljövendő színházi szerepekkel, szép filmes jelenetekkel, a világosítók, berendezők, sminkesek jelenlétével. Mindannyian benne vannak az ő pályájának teljességében, ők az életének főszereplői. És persze a fiúk, a család...