Lecsófesztivál – szentesi ízekkel  Tízezernél is többen ültek asztalhoz Ajánlja a cikket?         | 2005-09-05 | Balázsi Irén Minden várakozást felülmúlt a szentesi lecsófesztivál, amely immár nemzetközivé nőtte ki magát. Tízezernél is többen ültek az asztaloknál. Összesen hat mázsa szentesi paprika, három mázsa paradicsom és ugyanannyi hagyma főtt a bográcsokban. Rengeteg érdeklődő látogatott ki az eseményre. A fesztivál minden résztvevője nyert. Fotó: Tésik Attila Könnyeztek az emberek a szentesi Apponyi tér környékén szombaton délután, amikor vagy százharminc bogrács alatt meggyújtották a tüzet. Ám amíg idáig eljutottak a versengő csapatok, sokat kellett lótnia-futnia-robotolnia a Hunor Coop Rt. gárdájának Mészáros Zoltán vezérigazgatóval az élen. Negyedik alkalommal rendezték meg a családi nappal egybekötött lecsófőző versenyt, amelyre külföldről is jöttek vendégek. Hat mázsa szentesi paprika, három mázsa paradicsom és ugyanannyi hagyma került a bográcsokba. Az külön öröm a szervezőknek, hogy megmozdult a város apraja-nagyja, eljöttek a távoli városokban élő rokonok. Mészáros Zoltán szerint az ítészek nehéz feladat előtt álltak, hiszen a zsűri egy-egy tagjának legalább tízféle étket kellett megkóstolnia. A helybeli rádiósok például tökös lecsót készítettek, de volt padlizsános, gombás, babos és ki tudja, még mi mindennel ízesítették az ételt. Persze a legtöbben nem győzni mentek, hanem a jó buli kedvéért.  A tekerősök a muzsikájukhoz híven hagyományos lecsót készítettek, Balla Tibor és Karikó-Tóthné Puskás Gabriella azért nevezett be a csapattal, mert szeretik ezt az ősi ételt. A Szentesi Farkasok nevű gárda Bocskay Istvánnal az élen szülőként állt a bogrács köré. Náluk a sportoló csemetéik zsűrizik az ételt, s azt mondták: ha kiürülnek az edények, akkor jól vizsgáztak az anyukák és az apukák. Timár Ferenc mérnök-tanár kezében jól állt a kés, amikor a szalonnát darabolta. A felesége, Timárné Staberecz Terike elismeréssel illette a szervezőket, hogy megteremtették a családok, munkahelyi közösségek találkozóját. Úgy fogalmazott: olyan hangulata van ennek a fesztiválnak, mint amilyenek a régi május elsejei bulik voltak. A Szentesről Székesfehérvárra költözött Kvasznicza Istvánné Szilágyi Gyöngyinek a testvére él a városban. Most hazajöttek, és tarkababos lecsóval neveztek. Szirbik Imre polgármester (jobbról) hagyományos lecsóval kínálta a versenytársakat. Fotó: Tésik Attila Őrizte a hagyományt Szirbik Imre polgármester, aki eddig minden évben hagyományos rizses-virslis lecsót főzött a családjával. Azt mondta, hogy a vörösbort szigorúan a szakácsba kell önteni. Egyébként ő versenyen kívül indult, elkerülve a bundázás gyanúját. A fideszesek Farkas Sándor országgyűlési képviselő vezetésével öt bográcsban rotyogtatták a birkát és az őzet, a lecsót pedig feltétnek szánták, míg a főtt kukoricát desszertnek. Szentes finn testvérvárosából, Kaarinából Hannu Horme lelkipásztor azt mutatta, hogy dugig van lecsóval, mert annyian kínálgatták a bográcsukból. Ízlett neki a magyar specialitás, az meg külön tetszett Szentesen, hogy sorra újulnak meg a templomok. A lelkész is ott volt még a tömegben, amikor a tűzijáték előtt a népszerű Solymos Tóni az Újra itt van a nagy csapat című nótát kezdte énekelni a tömeggel. Előtte persze még kihirdették a nemes versengés eredményét, miszerint 1. lett a tész 2-es csapata, 2. a fehérvári Kvasznicza István és kuktái, 3. pedig a rotarysok nagy családja. De nyert a lecsófesztivál tízezer főt jócskán meghaladó vendégserege, mégpedig barátok között eltöltött kellemes órákat kapott ajándékba.