|
A lakodalmi karmester
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-09-01 |
Balázsi Irén |
| |
 |
 Vőfélydinasztia tagjának mondja magát a szentesi Kádasi
Zoltán, aki éppen ezért jól ismeri a lakodalmi szokásokat. Az ifjú
párok egy része ragaszkodik a hagyományokhoz, de vannak olyan
fiatalok, akik rockzenekart hívnak a vigasságra.
 |
|
 |
 |
Kádasi Zoltán (jobbra) a vőfélytalálkozón.
Fotó: Vidovics Ferenc | A
házasságkötések számának csökkenésével kevesebb a lakodalom is az
utóbbi években. A szentesi Kádasi Zoltán szűkebb és tágabb
családjában szép számmal voltak vőfélyek, így jól ismeri a
szokásokat. A térségben immár hagyománya van a vőfélytalálkozóknak,
amelyeknek ő is résztvevője. Régebben férfiak vállaltak ilyen
feladatot, ám az utóbbi időben már az asszonyok is szívesen veszik a
kezükbe a jelképes karmesteri pálcát, hiszen a vőfélyek szerepköre
hasonlít valamelyest a karnagyokéhoz.
A szentesi térségben
mindenesetre reneszánszukat élik a vőfélyes lakodalmak. Kádasi
Zoltán háromfélét ismer: a klasszikus sátras mulatságot, aztán a mai
kor divatját a hagyományokkal ötvöző, éttermekben vagy
luxussátrakban megrendezett lagzikat és az extrém esküvőket, ahol az
ifjú pár például lóháton, motorkerékpáron, repülőgépen, netalán
jachton fogad egymásnak hűséget.
A vőfélyek kellékei között
említi Kádasi Zoltán a mellbokrétát, a kalapszalagot és a
kulacskalácsot, s ezek már ott vannak a vőlegény búcsúztatóján és a
menyasszony kikérésekor. Ideális esetben a szülői háznál történnek e
ceremóniák, ám manapság már gyakori, hogy az ifjú pár együtt él a
házasságkötés előtt. A vőfély azonban ilyen esetekben is megtalálja
a módját, hogy köszönetet mondjon a szülőknek a fiatalok útra
bocsátásáért. Egyébként manapság is tartja magát az ősi szokás, hogy
az esküvői menet kétszer ne menjen ugyanazon az útvonalon, a lány
pedig ne nézzen hátra, amikor kilép a szülői házból. S ha esik az
eső a frigy napján? A vőfély szerint ilyenkor azt szokták mondani,
hogy sírós a menyasszony, s az örömkönnyek is könnyek. Ám a
csongrádiaktól nemrégiben elbúcsúzott Zsótér Antal atya úgy
nyilvánul meg az esős napokon: a víz szigeteket tud építeni, és
éltető erő.
A szertartás második felvonása a lakodalom,
amelyet a legszebb résznek tart Kádasi Zoltán. Divatját éli
mostanság, hogy a vacsora előtt valaki a családból szól a
násznéphez. Ez szép gesztusnak és a polgáriasodás jelének
tekinthető. Egyik alkalommal a vőlegény bátyja kért szót, és
elmesélte, hogyan találtak egymásra a fiatalok. A lány közös
képviselő volt egy társasházban, és ilyen minőségében figyelmeztette
olykor a fiatalembert, hogy azon a héten neki kell a lépcsőházat
takarítania. Úgy reagált erre az ifjú: inkább feleségül veszi a
lányt, de ő bizony nem söpröget.
A szentesi térség
lakodalmaiban visszatért a tyúkhúsleves divatja, a pörkölteknél
pedig a marha vezet. Ma már csak az idősebbek tartják a szokást,
hogy tortát visznek magukkal a lagziba. Kádasi emlékszik olyan 12
emeletes menyasszonyi tortára, amelyet hat cukrász vitt be, és 1300
szeletet vágtak belőle. A menyasszonytánc is hozzátartozik a
lakodalmakhoz, de a hagyományokkal ellentétben nem szoktak fizetni
érte. Reneszánszát éli a klasszikus cigányzene, ám van már arra is
példa, hogy rockegyüttes szórakoztatja a násznépet. De az újabb kori
mulatságok bevált kelléke a tűzijáték is. Kádasi Zoltán azt mondja:
a lakodalmaknak van egy váza. Szerinte az a jó vőfély, aki erre a
vázszerkezetre szépen fel tudja húzni a takarót.
|
 |
|
|
 |
| |