A lakodalmi karmester Ajánlja a cikket?         | 2005-09-01 | Balázsi Irén Vőfélydinasztia tagjának mondja magát a szentesi Kádasi Zoltán, aki éppen ezért jól ismeri a lakodalmi szokásokat. Az ifjú párok egy része ragaszkodik a hagyományokhoz, de vannak olyan fiatalok, akik rockzenekart hívnak a vigasságra. Kádasi Zoltán (jobbra) a vőfélytalálkozón. Fotó: Vidovics Ferenc A házasságkötések számának csökkenésével kevesebb a lakodalom is az utóbbi években. A szentesi Kádasi Zoltán szűkebb és tágabb családjában szép számmal voltak vőfélyek, így jól ismeri a szokásokat. A térségben immár hagyománya van a vőfélytalálkozóknak, amelyeknek ő is résztvevője. Régebben férfiak vállaltak ilyen feladatot, ám az utóbbi időben már az asszonyok is szívesen veszik a kezükbe a jelképes karmesteri pálcát, hiszen a vőfélyek szerepköre hasonlít valamelyest a karnagyokéhoz. A szentesi térségben mindenesetre reneszánszukat élik a vőfélyes lakodalmak. Kádasi Zoltán háromfélét ismer: a klasszikus sátras mulatságot, aztán a mai kor divatját a hagyományokkal ötvöző, éttermekben vagy luxussátrakban megrendezett lagzikat és az extrém esküvőket, ahol az ifjú pár például lóháton, motorkerékpáron, repülőgépen, netalán jachton fogad egymásnak hűséget. A vőfélyek kellékei között említi Kádasi Zoltán a mellbokrétát, a kalapszalagot és a kulacskalácsot, s ezek már ott vannak a vőlegény búcsúztatóján és a menyasszony kikérésekor. Ideális esetben a szülői háznál történnek e ceremóniák, ám manapság már gyakori, hogy az ifjú pár együtt él a házasságkötés előtt. A vőfély azonban ilyen esetekben is megtalálja a módját, hogy köszönetet mondjon a szülőknek a fiatalok útra bocsátásáért. Egyébként manapság is tartja magát az ősi szokás, hogy az esküvői menet kétszer ne menjen ugyanazon az útvonalon, a lány pedig ne nézzen hátra, amikor kilép a szülői házból. S ha esik az eső a frigy napján? A vőfély szerint ilyenkor azt szokták mondani, hogy sírós a menyasszony, s az örömkönnyek is könnyek. Ám a csongrádiaktól nemrégiben elbúcsúzott Zsótér Antal atya úgy nyilvánul meg az esős napokon: a víz szigeteket tud építeni, és éltető erő. A szertartás második felvonása a lakodalom, amelyet a legszebb résznek tart Kádasi Zoltán. Divatját éli mostanság, hogy a vacsora előtt valaki a családból szól a násznéphez. Ez szép gesztusnak és a polgáriasodás jelének tekinthető. Egyik alkalommal a vőlegény bátyja kért szót, és elmesélte, hogyan találtak egymásra a fiatalok. A lány közös képviselő volt egy társasházban, és ilyen minőségében figyelmeztette olykor a fiatalembert, hogy azon a héten neki kell a lépcsőházat takarítania. Úgy reagált erre az ifjú: inkább feleségül veszi a lányt, de ő bizony nem söpröget. A szentesi térség lakodalmaiban visszatért a tyúkhúsleves divatja, a pörkölteknél pedig a marha vezet. Ma már csak az idősebbek tartják a szokást, hogy tortát visznek magukkal a lagziba. Kádasi emlékszik olyan 12 emeletes menyasszonyi tortára, amelyet hat cukrász vitt be, és 1300 szeletet vágtak belőle. A menyasszonytánc is hozzátartozik a lakodalmakhoz, de a hagyományokkal ellentétben nem szoktak fizetni érte. Reneszánszát éli a klasszikus cigányzene, ám van már arra is példa, hogy rockegyüttes szórakoztatja a násznépet. De az újabb kori mulatságok bevált kelléke a tűzijáték is. Kádasi Zoltán azt mondja: a lakodalmaknak van egy váza. Szerinte az a jó vőfély, aki erre a vázszerkezetre szépen fel tudja húzni a takarót.