Már csak hobbi a vízipóló Ajánlja a cikket?         | 2005-08-24 | Imre Péter Dr. Tóth Gyula. A neve sokáig egyet jelentett Szentesen a vízilabdával – volt olyan időszak, hogy a férfi- és női együttest párhuzamosan vitte –, a klubház vitrinjét aranyakkal, serlegekkel töltötte meg. Most már csak „hobbiból" trénerkedik, ifjúsági és serdülő fiúcsapattal foglalkozik, 2001 óta nem ült felnőttgárda kispadján. Boldog nagyapa és sikeres állatorvos. Dr. Tóth Gyula, a szentesi pólólegenda szinte mindig vidám, mindig mosolyog Fotó: Vidovics Ferenc - Szia! Örülök, hogy hallom a hangodat – üdvözölt dr. Tóth Gyula túlkiabálva a mobilba is behallatszó zsivajt –, persze beszélgethetünk, de hívjál később, most éppen edzést tartok. Lezárt fejezetek – Nem hiányzik a reflektorfény, az, hogy felnőttcsapatot vezényeljek – árulta el a „civilben" állatorvosként még mindig dolgozó kiváló tréner, aki szeptember 26-án ünnepli 65. születésnapját –, ahogy az egyik kedvenc írómnál, Coelhónál olvastam: egyes szakaszokat le kell zárni az ember életében. Mert nem számít, hogy mit értél el, a sikerek múlandók, az eredményeket elfelejtik, csak az számít, hogy mi vagy ma. Adódik a kérdés: mi ma Tóth Gyula? A világ legboldogabb nagypapája – ahogy ő fogalmazott. Öt unokája van, Gyula fia Csengével (8 éves) és legifjabb Gyulával (6), Noémi Gabriellel és Emanuellel (ikrek, 5), Gabriella pedig Krisztiánnal (2) ajándékozta meg. – Mindegyiket imádom, a legkisebb olyan, mint én, vagyis szép, karcsú és tehetséges... Az is nagy öröm, hogy a szakmámban dolgozhatok, kirendeltségvezető állatorvosként, és emellett a világ legszebb hobbiját, a vízilabda- Babérkoszorú aranyakból A világ egyik legsikeresebb vízilabdaedzője, eredményeit még felsorolni is tekintélyes időt vesz igénybe – nemhogy elérni. A szentesi női gárdával tíz bajnoki címet, BEK-et, Magyar Kupát nyert; az amazon válogatottal – megalapozva a szakág honi elismertségét, tekintélyét – 1991-ben Európa-, 1994-ben pedig világbajnoki aranyat szerzett. A szentesi férfialakulattal Magyar Népköztársasági Kupa elsőségig (anno így hívták), bajnoki ezüstig és KEK négyes döntőig vitte. Nyert még – visszatérve a hölgyekhez – három BEK-bronzot, valamint két Eb-ezüstöt és egy kontinensbronzot.   edzősködést űzhetem. Athéni érzések Az athéni ötkarikás játékokra válogatottunk aranyreményekkel utazott, de csak a csalódást jelentő 6. helyen végzett. Egy olimpiai bajnokunk mégis volt: Tóth Noémi, igaz, olasz színekben. A Tóth família pólós relikviái közül már csak ez a medál hiányzott. És az elődöntőbe jutásért Olaszország–Magyarország meccset rendeztek, az eredmény 8–5 lett a „kékek" javára. – Nagyon nehezen éltem meg ezt a mérkőzést. Nem is bírtam végignézni, érzelmileg annyira megosztott, kettészakított: a magyar válogatottnak szurkoltam, viszont Noémi sikeréért is szorítottam. A feleségem, Gabriella és a vejem nézte a meccset, én az Animal Planetre kapcsoltam. Büszke vagyok a lányomra – többen gratuláltak –, mindent megnyert ebben a sportágban, akárcsak a férfiaknál Kásás Tamás. De ő a magyar válogatottal szeretett volna olimpiai bajnok lenni... A montreali világbajnoki címnek nagyon örült, de azt is elárulta, még szinte véget sem ért a finálé, máris hívta három lány édesapja: a szülők neki köszönték meg azt, hogy aranyérmes lett a csemetéjük. Mindennapi póló Vízilabda. Még ma is mindennapi elfoglaltságot jelent Tóth Gyulának. Az első edzést 5.30-tól tartja, majd következik a civil munka; és ha délután nincs tréningje, akkor is lemegy az uszodába, cseveg, figyeli, segíti a kollégákat. A munka, a család és a „hobbi" jelent számára mindent. Megfogalmazta ars poeticáját is: - Mérleg vagyok, ezért mindig fel tudtam dolgozni a sikert és a kudarcot – utóbbiból sokkal többet lehet tanulni. És ezt úgy tapasztaltam, nem csupán a sportra, az élet minden területére igaz.