Már csak hobbi a vízipóló

Ajánlja a cikket?  A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
       | 2005-08-24 | Imre Péter

Dr. Tóth Gyula. A neve sokáig egyet jelentett Szentesen a vízilabdával – volt olyan időszak, hogy a férfi- és női együttest párhuzamosan vitte –, a klubház vitrinjét aranyakkal, serlegekkel töltötte meg. Most már csak „hobbiból" trénerkedik, ifjúsági és serdülő fiúcsapattal foglalkozik, 2001 óta nem ült felnőttgárda kispadján. Boldog nagyapa és sikeres állatorvos.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
Dr. Tóth Gyula, a szentesi pólólegenda szinte mindig vidám, mindig mosolyog Fotó: Vidovics Ferenc
- Szia! Örülök, hogy hallom a hangodat – üdvözölt dr. Tóth Gyula túlkiabálva a mobilba is behallatszó zsivajt –, persze beszélgethetünk, de hívjál később, most éppen edzést tartok.

Lezárt fejezetek

– Nem hiányzik a reflektorfény, az, hogy felnőttcsapatot vezényeljek – árulta el a „civilben" állatorvosként még mindig dolgozó kiváló tréner, aki szeptember 26-án ünnepli 65. születésnapját –, ahogy az egyik kedvenc írómnál, Coelhónál olvastam: egyes szakaszokat le kell zárni az ember életében. Mert nem számít, hogy mit értél el, a sikerek múlandók, az eredményeket elfelejtik, csak az számít, hogy mi vagy ma.

Adódik a kérdés: mi ma Tóth Gyula? A világ legboldogabb nagypapája – ahogy ő fogalmazott. Öt unokája van, Gyula fia Csengével (8 éves) és legifjabb Gyulával (6), Noémi Gabriellel és Emanuellel (ikrek, 5), Gabriella pedig Krisztiánnal (2) ajándékozta meg. – Mindegyiket imádom, a legkisebb olyan, mint én, vagyis szép, karcsú és tehetséges... Az is nagy öröm, hogy a szakmámban dolgozhatok, kirendeltségvezető állatorvosként, és emellett a világ legszebb hobbiját, a vízilabda-
Babérkoszorú aranyakból

A világ egyik legsikeresebb vízilabdaedzője, eredményeit még felsorolni is tekintélyes időt vesz igénybe – nemhogy elérni. A szentesi női gárdával tíz bajnoki címet, BEK-et, Magyar Kupát nyert; az amazon válogatottal – megalapozva a szakág honi elismertségét, tekintélyét – 1991-ben Európa-, 1994-ben pedig világbajnoki aranyat szerzett. A szentesi férfialakulattal Magyar Népköztársasági Kupa elsőségig (anno így hívták), bajnoki ezüstig és KEK négyes döntőig vitte. Nyert még – visszatérve a hölgyekhez – három BEK-bronzot, valamint két Eb-ezüstöt és egy kontinensbronzot.  
edzősködést űzhetem.

Athéni érzések

Az athéni ötkarikás játékokra válogatottunk aranyreményekkel utazott, de csak a csalódást jelentő 6. helyen végzett. Egy olimpiai bajnokunk mégis volt: Tóth Noémi, igaz, olasz színekben. A Tóth família pólós relikviái közül már csak ez a medál hiányzott. És az elődöntőbe jutásért Olaszország–Magyarország meccset rendeztek, az eredmény 8–5 lett a „kékek" javára.

– Nagyon nehezen éltem meg ezt a mérkőzést. Nem is bírtam végignézni, érzelmileg annyira megosztott, kettészakított: a magyar válogatottnak szurkoltam, viszont Noémi sikeréért is szorítottam. A feleségem, Gabriella és a vejem nézte a meccset, én az Animal Planetre kapcsoltam. Büszke vagyok a lányomra – többen gratuláltak –, mindent megnyert ebben a sportágban, akárcsak a férfiaknál Kásás Tamás. De ő a magyar válogatottal szeretett volna olimpiai bajnok lenni...

A montreali világbajnoki címnek nagyon örült, de azt is elárulta, még szinte véget sem ért a finálé, máris hívta három lány édesapja: a szülők neki köszönték meg azt, hogy aranyérmes lett a csemetéjük.

Mindennapi póló

Vízilabda. Még ma is mindennapi elfoglaltságot jelent Tóth Gyulának. Az első edzést 5.30-tól tartja, majd következik a civil munka; és ha délután nincs tréningje, akkor is lemegy az uszodába, cseveg, figyeli, segíti a kollégákat. A munka, a család és a „hobbi" jelent számára mindent.

Megfogalmazta ars poeticáját is: - Mérleg vagyok, ezért mindig fel tudtam dolgozni a sikert és a kudarcot – utóbbiból sokkal többet lehet tanulni. És ezt úgy tapasztaltam, nem csupán a sportra, az élet minden területére igaz.