|
Becskereki emlék
Csongrádi haltál – anatómiai hűséggel
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-08-22 |
Farkas Csaba |
| |
 |
 Mi az a
hely Szegeden, ahol egyszerre érezheti magát az ember
Nagybecskereken, Makón, Szentesen, Csongrádon s Újszentivánon?
Baráth Sarolta üzlete, ahonnan úgy vihet haza a fölsorolt helységek
nép- és iparművészeti jellegzetességeit bemutató nyári emléktárgyat
a turista, hogy azokban sosem járt. Rohanó világunkban –
időtakarékos megoldás.
 |
|
 |
 |
Baráth Sarolta szőnyegszövő Fotó: Frank
Yvette | Az újszentiváni Baráth
Sarolta, bár eredetileg könyvelő, néhány éve azt mondta magában: ő
azzal szeretne foglalkozni, ami érdekli. S miután áfánál és
nullszaldónál lényegesen jobban izgatta a népművészet – kitanulta
egy budapesti kézművesiskolában a szövést. Nemcsak a szűken vett
szakmai részét, hanem minden, ehhez kapcsolódó népművészei
ismeretanyagot. Elkezdte szőni otthon a szőnyegeket, később a
javítással is kibővítette tevékenységét – ma már perzsát is hoznak
hozzá. Különben igazi, kézi szövőszéken dolgozik, mint dolgoztak a
régmúltban – kész időutazás. De térbeli utazás is, mert főképp a
torontáli szőnyegek vonzzák Baráth Saroltát, és a
torontáliszőnyeg-szövés központja egykor Nagybecskerek volt. A
torontáli egyik legfőbb sajátossága: nincs visszája. Fordítható
mindkét oldalára, ugyanazt látja az ember.
Egyre
keresettebbek a hagyományőrző termékek. A betérő turisták akár az
üzletben is leülhetnek szövőszékhez, megismerkedve a szövés
alapjainak – legalapjaival. A fonal a csongrádi, a már nyolcvan felé
közeledő Beke Dezsőné kártolóműhelyéből származik; a makói Nadobán
Lászlóék szőttesterítői a háziipar másik terültét
képviselik.
De más ipar- és népművészeti különlegességek is
fölkeltik itt a Szegeden bóklászó turista
figyelmét.
Országosan egyedülállóak a szentesi Kátai
József–Nagy Andrea iparművész házaspár díszgyertyái, zsűrizett
iparművészeti termékek. Figyelem, a gyertyákat nem öntik, mint a
futószalagszerű termelésre törekvők, hanem – az eredeti népi
technológiának megfelelően – mártják. – A tulipán alakú gyertyából,
ha reggeltől estig dolgozom, egy nap alatt alig tud elkészülni
öt-hat darab – érzékelteti a munka aprólékosságát Nagy Andrea. Túl
azon, hogy gyertyamártó, egy művészeti iskola pedagógusa is. A
gyertya alapanyaga – amely méhviasz – pálmaviasz hozzáadásával válik
még kedvezőbb sajátosságokkal rendelkezővé, a kémia-fizikatanár
Kátai József kísérletei eredményeként.
Feltűnik egy, a
legapróbb részletekig élethű hal is. Pontosabban: hal-fatál. Vagy:
fa-haltál? E tál, amit itt látunk, történetesen süllőt formáz,
anatómiai tökéletességgel; másutt már pontyokat is észleltünk,
kimagasló élethűségben. Ami haltál és élethű, azt a szentesi Chemez
Attila készíti. Honnan tudja, milyen pontosan a süllő, milyen a
ponty? – Sokat jártam horgászni korábban, amíg volt időm – beszéli.
A haltál iparművészeti tárgy, de népművészeti zsűri szemlézte
termékei is akadnak. Például a pecsenyéstálak; évek százával ezelőtt
ilyenekből falatoztak Csongrádon. S nyilván ilyenből falatozta a
mondókabéli sült-sós húst is a kis szűcs.
|
 |
|
|
 |
| |